Napi Hírek, 1936. november/2
1936-11-19 [0382]
lí Bérli n,november 19./lémet Távirati Iroda./ A Franco-kormány elismerésével kapcsolatosan a Völkischer Beobachter a többi közt ezeket irja: Valamely kormány méltóságával és legegyszerűbb nemzeti kötelességei;, vei nem egyeztethető össze, ha olyan rendszernek segit fenntartani kifelé elismerését, amely a valóságban ennek egyetlen előfeltételével sem rendelkezik többé. Ilyen Helyzetben volt Németország a spanyol Caballero-kormánnyal szemben s obbol a német kormány azt a következtetést vonta le. amelyet véleményünk szerint kötelességét ismerő kormánynak levonnia kellett. Ma már sen}£ ki sem vonhatja kétségbe, hogy a Caballero-kormány hatalmi jogköre olyan erőkre szállt át, amelyek sem befelé, sem kifelé egyáltalában nem hajlandók, de nem is képesek vállalni a felelősséget bármiféle eseményért. A kormány ma ga egyébként kénytelen volt székhelyét Valenciába áttenni. Amikor a dolgok már odajutnak, hogy a barcelonai kormányhatóságok Ígéretei ellenére és a mellettük maradt rendőri erők rendeletei ellenere anarchista csoportok heteken át ismételten a legkomolyabban megsérthetik a német tulajdonjogokat, akkor ez már világos bizonyítéka annak, hogy _az t ilyen úgynevezett kormány további elismerése mér nem jelentene egyebet:mint a puszta'látszat fenntartását. A német kormány indíttatva érezte magát,hogy levonja a következtéseket abból, hogy mind a mai napig négy barcelonai német alattvaló meggyilkolását nem torolták meg, hogy a Kamerun német gőzösnek a nemzetközi jogba ütköző átkutatását még mindig nom intézték el, hogy a madridi német nagykövetség védelmét többe nem tudják biztosítani, hogy az állammal a legszorosabb kapcsolatban álló szervezetek helyiségeit szétrombolták s hogy a kommunista és anarchista csoportok rombolása szándéka még a német iskolaépületek előtt sem torpant meg. Az egyén, de az állam számára is az önbecsülés bizonyos határt szab: Németország :ehhez a határhoz eljutott akkor, amikor német emberekkel, német területtel és német tulajdonnal, bár' kifejezetten ilyeneknek voltak megjelöltre, vagy éppen ezért nem bántak ugy, ahogy nézetünk szerint kellett volna. Németország a tények politikájának értelmében a spanyolországi helyzetből levonja a következtetéseket s azt az erőcsportpt ismerte el, amelynek egyedül ven igazi tekintélye. Azt hisszük, hogy a valóság bevallása minden esetben helyesebb, mint a tények elleplezese. Ezért és nem azzal a szándékkal, hogy a meglevő frontokat még jobban megmerevítse, Németország uj ügyvivőt küldött Madridba, nem azért, hogy a helyzetet zavarosabbá ós meg nehezebbé tegye, hanem hogy világosságot teremtsen a mása.számára, mert meggyőződése, hogy ezzel szolgál a legjobban más érdekeket is. A Berliner Lokalanzeiger így ir: Néhány más kormánynak, első sorban Moszkvának görSsös ragaszkpdaa ahhoz, hogy még mindig a ""törvényes" spanyol kormányt emlegetik, ami alatt Rosenberg fezes szovjet-nagykövot ömlőiéiben levő diktatúráját értették, mar régóta groteszk látványt nyújt. Franco kormányának Németország és ölaszorsza részéről történt elismerése véget vet ennok a tréfának. Az egyik oldalon all tehát az a tény, hogy Franco ós a nemzetiek Spanyolország jóval nagyobb részét kétségtelenül birtokukban tartják ős senki sem vonja kétségbe, hogy Madridban is megvetették lábukat, a másik oldalon viszont félreismerhetetlenül növekszik a vereség ős a bolsevizmus teljes összeomlása s annak is, ami spanyol kormánynak nevezi magát, de nem volt egyéb, mint Rosenberg végrehajts -bizottsága? /V^ ü következik./
