Napi Hírek, 1936. október/2

1936-10-29 [0380]

Én magam-hangsulyozta az igazságügyminiszter - csak kellőképen megindo* kolt határozat alapján fogom valamely helyre elrendelni a korlátozást. Ugyanilyen módon történhetik a korlátozások visszafejlesztése. Hogy ennek milyen hatása lehet, az abból tűnik ki, hogy az országos adatok szerint a tőrölt ügyvédek száma évenként meghaladja a 800-ai, tehát ha fel is tesszük azt a valószínűtlen esetet, hogy az egész országra kiterjedően ötvenszázalékos korlátozás lép majd életbe, akkor is évenként tobb mint száz ügyvédet fel lehet venni a kamarákba. - Arra is fel akarom hívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat az ügyvédi kamarák anyagi és erkölcsi színvonalának emelésére elsősorban nem a korlátozást tartja szem előtt, hanem a 45. szakasz második pontjában a felvételnél követett szigorú eljárást tartja elsősorban alkalmasnak er^e. Ezért lesz olyan kamara is, amely meg fog elégedni ennek az eljárásnak az alkalmazásával. Ez a szakasz különben az ügyíedhelyettesi lajstromba val<5 bejegyzésnél, sőt az ügyvédjelölteknél is tekintetbe fog jönni. - A szabad ügyvédkezés rendszere sehol sincsen meg, meg azokban az államokban sem, amelyek teljesen a gazdasági szabadság alapmn rendezkedtek be. Igy Franciaországban a magasabbrenoű bíróságnál mükodő ügyvédeket a köztarsasági elnök jelöli ki, Angliában pedig az ügyvédi testületek állapítják meg, hogy kit lehet ügyvédnek felvenni. Olyan szabad ügyvédkezés, amilyen Magyarországon volt, egyetlen kulturállomban sem található. - Valamely foglalkozási ág túlzsúfoltságának megakadályozásával nemcsak a legfelsőbb fokon, hanem már alsóbb fokon is indokolt foglalkozni. Ebben a tekintetben el kell oszlatni egy félreértést, amely a közvéleményben már nagyon veszedelmes eredményeket szült. Nálunk ugyanis az oklevelet nem ugy tekintik, hogy az oklevél tulajdonosa a szerzett ismeretekkel fel lesz fegyverkezve az élet küidelmére, hanem mint olyatj amellyel az illető igény jogosultságot kap arra, hogy a társadalom őt el_ tartsa. Ez nagyon veszedelmes felfogás, amely a magyar társadalom ellenállóképességét aláássa. Ilyen értelemben kell foglalkozni a jogi oktatás reformjával is. Bűn volna megakadályozni azt, hogy ismereteket lehessen szerezni, az említett felfogás ellen azonban küzdeni kell. - A vita során felvetődött az a kérdés is - folytatta az igazságügyminiszter-ff hogy a törvényjavaslat meglehetősen részletesen szabályo zz az ügyvédi kötelességeket, tilalmakat állit fel, de jogokról keveset " beszel. Hangsúlyozom, hogy egész magyar jogrendszerünk a szabadság álláspontján áll és épen ezért a szabadságjogokat nem kellett külön koaőfikálni a törvényjavaslatban. Az ügyvédi szólásszabadságot csak akkor korlátozzák, kx ha az a perrendtartásokba vagy a büntető törvénykönyvbe ütközik. Ezentúl sem fogja semmivel sem több intézkedés korlátozni az ügyvédi szólásszabadságot, tehát az a beállítás, mintha a törvény javaslat'bárrailyen vonatkozásban korlátozást kívánna életbeléptetni, teljesen téves, s ezt itt hivatalos helyről meg kell cáfolnom. - A dijlevelek kérdésénél ki akarom zárni, hogysem indokolt esetekben a dijleselekben kikődött dijak összegéhez hozzá lehessen nyúlni. A könyvvezetés tekintetében az az állaspontom, hogy az ügyvédség csak akkor érheti el azt a tekintélyt, és bizalmat a felek részéről, amelyre szükség van, ha a maga részéről a teljes rendszeretet és pontosság minden bizonyítékát nyújtja. Arra fogok igyekezni, hogy az ügyvédi könyvek esetleg a perrendi javaslattal kapcsolatban olyan bizonyító ayst erőt nyerhessenek, mint amilyen a kereskedelmi könyveknek van. - Kétségtelen, hogy az ügyvédség jogosan veti fel az ügyvédi munkaalkalmak kérdését. Remélem, hogy a közigazgatás terén a jövőben sikerül majd különös figyelmet fordítanunk az ügyvédi képviselet hasznosságára. Ez nemcsak az ügyvédségre nézve fontos, hanem elsősorban érdekük a feleknek és a hatóságoknak is. - Mindnyájunkat egyformán át kell hogy hasson az ffjusag komoly szeretete. Ha az ügyvédi pályára való beeresztés azt jelenti, hogy azzal kenyeret tudok adni az ifjúságnak, akkor tényleg bün^volna, na ezt nem tenném meg. Ha ellenben az ügyvédi pályára való bocsátás azt jelenti, hogy velük együtt elsüllyed a meglevő érték is, akkor.bün

>

volna a pillanatnyi népszerűség kedvéért ezt a gondolatot érvényesíteni. /jJblyt.kövV Gu/V? 9

. le óra 20 p