Napi Hírek, 1936. szeptember/1
1936-09-05 [0377]
A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Somkuthy József honvédelmi miniszter szombaton délután minisztériumában fogadta a sarjtó képviselőit ós hivatalbal épé se alkalmával nyilatkozott előttük. Dr. Rákóczy Imre miniszteri tanácsos, a miniszterelnökség sajtóosztályának helyettes vezetője, vitó z dr. Andorka Rezső vezérkari ezred.es, vitéz Pisky Zoltán őrnagy és Szakács Pál miniszteri osztálytanácsos, a miniszter titkára társaságában fogadta a miniszter a sajtó képviselőit, akiket dr. Rákóczy Imre miniszteri tanácsos imitatott be. - Szivből üdvözlöm a sajtó képviselőit - kezdte meg nyilatkozatát a honvédelmi miniszter. Eddig csak katona voltam s most állok először szemben a sajtóval. Ez a találkozás tehát számomra az újdonság különös érdekességével is bi r. - A sajtó nagyhatalom, olyan megállapítás ez, amelynek ismétlése közhely ismétlése, nem is akarnék tehát róla tovább beszélni. Van azonban még egy körülmeny, amely a sajtó nagyobb dicsőségét szolgálja s amely eddig meg talán nem jutott annyira kifejezésre. Ez a sajtó szédületes munkatempója. Egy alkalómmal mint vezérkari főnök, amikor a munkatempóról egyik értekezleten beszéltem, körülbelül a következőket mondottam: Száz evvel ezelőtt a postakocsi tempója volt a mérvadó az életre is. Aki a postakocsi tempójával dolgozott, boldogult. Azután a gőzgép korszaka következett, amely természetesen már sokkal gyorsabb volt, ma pedig az exploziós motor korszakát éljük s aki nem veszi át az életben az explozios motor lázas ütemét, elmarad s az események gördülő kereke keresztül száguld felette. - Ha tehát boldogulni akarunk a mai életben, át kell vennünk ezt a lázas tempót. Ha körülnézünk az életben, azt látjuk, hogy a sajtó vette át egyedül eddig ezt a tempót, mások még nem voltak erre képesek .Az, hogy néha kisebb kisiklások is történnek ebben a szédületes tempóban, nem változtat .ezen a képen, azon, hogy a sajtószolgálat megbizhatósága teljes mé rtékben megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. - A Kormányzó Ur Őfőméltósága kezébe - folytatta ezután nyilatkozatát a honvédelmi miniszter - ma délben tettem esküt Gödöllőn :'s igy alkotmányjogilag ezzel az ünnepi aktussal lettem az államfő és a miniszterelnök ur megtisztelő bizalmából felelős magyar királyi miniszter. - A honvédelmi miniszternek, mint a honvédelmi igazgatás legfőbb irányi tójának feladatköreim ismeretlen előttem, mert arról, egyfelől mint a Katonai Iroda főnökének, majd legutóbbi működési körömmel összefüggésben módom volt általános tájékozódást szerezni. Az a feladat^ amely a honvédelmi miniszteri tárca vezetésével reám hárul, nagyon szép es joggal sarkalhatja annak az ambicióját, aki e tárca ügykörének vezetésére vállalkozik. Azonban kétségtelenül nem könnyű az, amire a honvédelmi ^miniszter vállalkozik, mert a békeszerződós és az ország anyagi ereje által szűkre szabott keretek között kénytelen a maroknyi magyar f fegyveres erőt a korsze rü nívón fenntartani. Egy ezeresztendős dicsőséges katonai mult trádióiéi tették lehetővé azt, hogy azoknak a fáradozása, akilc legjobb toh etségüke t b eleadva , törekedtek az elmúlt 18 esztendő alatt honvédségünket mai nivójára felemelni, azzal az eredménnyel járt, hogy az a maroknyi hadsereg ma nemcsaksaz ország közvéleménye, hanem az egésjs európai közvélemény előtt megbecsült tényező, örvendetes, hogy ez a fegyveres erő teljesen egy a nemzettel s ezt, amint átérzi teljes mértékben a honvédség minden egyes tagja, annyira átérzi a magvar polgári társadalom is. A katonai szolgálatot e megcsonkított országban nem terhes kötelezettségnek, hanem magi sábbrendü hivatásnak kell tekintei. Kiváló és nagy rab ec sült hivatali elődöknek, a miniszterelnök umak, mint honvédelmi miniszternek hét éven át végzett céltudatos munkássága teremtette meg azt a helyzetet s emel te a honvédséget arra a színvonalra, amelyre ma mindenki megnyugvással tekinthet. Ezt a SZÍVÓS, teljes leiekkel végzett odaadó munkát kívánom teljes örömből folytatni.
