Napi Hírek, 1936. július/1
1936-07-15 [0373]
Megemlékezett az öreg takáosmestérről. Katona JóZsefről, a egnagyobb magyar drámaíró édesapjáról, akinek elete példája is igazolja, hogyha magyar kezmüiparosságban milyen nagy értékek vannak elrejtve, es milyen tehetségek.sarjadhatnak ebből a társadalmi rétegből, amelyből a dramaird Katona József származott. ... -A magyar kézműiparos társadalom - folytatta a miniszter minőig szoros kapcsolatban volt a magyar kultúra fejlesztésével. A régi állagban a . művészet es az ipar sok foglalkozási ágban nem is veit elválasztható, 4 művésznek iparosnak is kellett lennie, a jó iparos pedig igye.szett mesterségét művészetté emelni. A művészet és az ip ^. 9 f92 to . s összekapcsolódása még a késői utódokban is fenntartotta erőit, kifejlesztette a tudomány és a művészet szeretetét, ir- i C n t *? or °g takácsoméster is az ilyen müvésziparosnak a példája. Mar 150 evvel ezelőtt a négy középiskola elvégzése után ment a lakácsmesteri pályára es mint takácsmester is szorgalmasan olvasgatta a latin és magyar nyelven megjelent történelmi munkákat, továbbkápczte magát, fordításokat végzett sőt fiának egyik történelmi munkáját is kiadta. t Az öreg takácsmester fiát a lateiner pályára nevolte, do nem azért, amiért ma tenni szokták, hanem mert felismerte bonnc az isteni szikrát,. .Az öreg takácsmester azonban tehetségéhez képest többi gyermeket is taníttatta, mort tudatában volt annak, hogy barmilyon pályát is választ az. ember, akar a munkapsümellett, akár Íróasztalnál dolgozik megalapozott tuoas, szellemi fegyver nélkül nem lőhet boldogulni. Az orcg takácsmester ak or,amikor azokat a gyermekeit is taníttatta, akik iparosok akartak nr radpi/peldai; mutatott a későbbi nemzedékek iparosai szamara. Mert volt olyan idő, amikor az iparos legfőbb vágya nem az volt, hogy fiaitr-j saját mesterségére tanítsa és abban tökéletesítse okit.,, hanem igyekezett azokat lehetőlog lateiner pályára neveim*. Es ha visszagondolunk arra, nogy a felső ipariskolák és általában az ipariskolák., amelyek . sokszor a szülők lehetetlen felfogása következtében a legrosszabb tanulókat kapták, mégis milyen eredményeket tudtak felmutatni a kézműipar nívójának emelése terén, akkor meg leli emelni a kalapot ezek előtt az intézetek elő tt. • . - Az öreg takáosmester példáját, aki nemosak magát képezte, hanem fiában is művelni tudta a józan foglalkozás mellett a tudományok szeretét*, szeretném az egész magyar iparos társadalom elé állítani. Az ő példája is untatja, hogy szorgalommal, józansággal mesterségének szeretetével, tanulással, célszerű továbbképzéssel lehet a magyar ipar nívóját fenntartani és emelni. Amikor én és munkatársaim az ipari novella megalkotásában és végrehajtásában vezető motívumként választottuk az iparosok továbbképzését, szellemi és erkölcsi nívójának emelését, akkor ennek az öreg takácsmesternek széliemében jártunk el. Tisztában vagyok azzal - folytatta a miniszter - hogy annak a lehetetlen társadalmi felfogásnak, ho,y az iparos társadalom jőrészben nem iparos paly ara, ha nem lateiner pályára nevelte fiait inditóoka az: volt. hogy a lateiner pálya előfeltétele az érettségi volt, amellyel v <í együtt jar az önkéntesi jog. Ebből az elgondolásból kiindulva, az iparügyi minisztérium felvetette azt ..tervet - és a kultuszminisztériumnál ez a gondolat megértésre is talált - hogy amint meg van a humanisztikus tárgyai középfokú iskolája és a kereskedelmi tárgyak középfokú iskolája, ugy meg kellene teremteni Magyarországon a középfokú ipari iskolát is, amely iskolatípus tanulóinak meg adná ugyanazt a társadalmi megbecsülést, ugyanazt az. érettségi bizonyítványt és önkéntesi jogot, mint amilyent megad a gimnázium, a relliskola és a kereskedelmi iskola. Remelem, nogy ez az uj iskolatípus már rövidesen rendelkezésére áll a kézműiparos társadalomnak és hozzá fog járulni az iparos társadalom nagyobb megbecsüléséhez. A miniszter beszédét és bejelentését hosszantartó lelkes tapssal fogadták, Jjt n .> I_,,TBornemisza Géza iparügyi miniszter es kísérete délután külön tanyai vonattal Eugacra ment, hogy megnyissa a Turul munkatábort.
