Napi Hírek, 1935. szeptember/1
1935-09-02 [0354]
Ha mi. eldöntöttük magunkban;melyik uton akarunk járni, akkor ennek az útnak minden következményét vállalni kell. A magyar nemzetben sokáig azért élt idegenkedés a színházzal szemben, mert magához méltatlannak és erkölcstelennek boly erezte azt a mesterséget, A magyar szinászet története ,.' • megmutatta, hogy lehet urnák és tiszta embernek maradni a szinészkedés. ik ellenére is, 8./ Hiszek a szinházi életforma szüntelen megújulásának szükségességében. Míg az irodalom és a* képzőművészetek sohasem csak a jelennek, hanem mindig inkább a jövőnek alkotnak, addig a szinház mindig a mimenkori jelennek alkot. Meg van határozna térben és időben egyformán. Ma nem lehet ugy szinházat játszani, ahogy tegnapelőtt, mert más arcok, más emberek, mas szemek ülnek a nézőtéren és ezek mögött a más fejek mögött más lélek él. Es nem lehet ugy játszani szinházat Budapesten,, mint ahogy Berlinben vagy Parisban ugyanezen okból. A szinház térbeli ea időbeli megkötöttségéből folyik t . hogy szüntelen,keresés, szüntelen továbbhaladás a szinház élete. A tradíció nem megállást jelent, a tradició a mult szerves továbbépítése, a éradioi 0 csak talaj, amelyre fektetett sinen rohan a múltból a jövő felé szinházi kultúránk vonata. A tradici t félremagyarázzák azok, akik nem szellem, hanem betű szerint kommentálják. £h nem ápolni akarom a hygyomámyt, mint.valami beteget, akit ápolni kell, hanem élni, hogy átjárja ennek az intézménynek egész .érhálozatát, lélepetvételről-lélekzetvéleire felfrissülő pirossággal, nfrmeg átitatva a ma gyar színjátszás és a Nemzeti Szinház történelmének nagy eredményeivel fogjam léoésrcl-l#pésre megteremteni azt a stilusformát, amely amellett, hogy magyar es harmóniában van a nemzet lelkével, egyben mai is. 9/ Hiszek a változó forma mögött all° változatlan örök ós időtlen lényegében a színháznak, vagyis abban, hogy a szinház öntörvényű emberi megnyilatkozás és sohasem akarhat mást, mint saját lényegét meg-velésitahi. Abban a pillanatban,.. amikor a szinház más akar lenni t mint ami, zuhanás, dekadencia áll be. Ma divatos dolog a szinház válságáról oeszélni és a film jövőjét és a ráfiió azinházpotlo szerepét hangsúlyozni. Lehet, hogy árt a film és a mezi a rossz szinháznak, annak a színháznak, amely ugy mondanivalóban, mint formában konkurálni akar a filmmel. Azonban, ha a szinház visszatér önma gához, saját belső titkos törvénye szerint él. ez a látszólagos és elsősorban gazdasági válsága » a szinházi^ . kultúrának csak önmegtisztulással fog járni, visszatalál önmagához. Semmiféle, gép és semmiféle technikai bravúr nem pótolja a színész jelenvaloságát a színpadon, aki a maga személyes szuggesztivitásával közvetlenül hat a nézőre, miután megsemmisített! a maga énjét, hogy a költő, az író segítségével kapott alakká átlényegülve egy külön, egy más világ,belső összefüggéseit tárja a nézők elé. A szinház Samara*. «z elszemélytelenedő színész, a maga pótolhatatlaaságában mindörökre biztosítja azt, amiben hiszek.... 10./ Hiszek a szinház halkatatlanságábanl Az igazgató nagy hatástá keltő beszédét a tagok szűnni nem akaró tapssal fogadták, amelynek csillapulta után Odry Árpád, a gyűlés elnöke a következő szavakkal köszöntette az igazgatót; - A üemzeti Szinház művészei a szinház megalapítása óta mindenkor tudatában voltak annak, hogy a Nemzezi Szinház a nüvészi célokon tul egyszersmind a nemzeti gondolat képviselője. A hivatásnak ez az érzése váltotta ki belőlük azokat az energiákat, amelyek ragyogó egyéniségeket es korszakokat teremtettek. Egyik nemzedék nemcsak egyszerűen felváltotta a másikat, de cél iának érezte, hogy versengjen a múlttal. Hogy melyik nemzedék lett győztes, azt a törtenelem nem tudja megállapítani, csak egy bizonyos, hogy a Nemzeti Szinház művészeinek versengésében olyan magas színvonalra emelkedett, amely méltó arra, hogy a hazafias büszkeséget első helyen képviselje. K/ K /Folyt. kÖV./ ORSZÁGOS LEVELÜK K- szekció
