Napi Hírek, 1935. szeptember/1

1935-09-02 [0354]

A belső misszió továbbá ki kall, hogy terjedjen színészetünk általános színvonalának felemelésére is. Sajnos, azt látjuk, hogy \annak kiváló színészeink, do az általános színvonal nem éri el, még csak meg sem közelíti az egyesek színvonalát, em szabad belenyugodnunk abba, ami van, . -lanem szüntelenül törekednünk kell a tökéletesedésre. Ez az a mesterség, amely csak szüntelen munkával termi meg a maga gyümölcsét, ós az elkényelmesedés a sülyedés első léposőfotet . v

emeny. önkinzó munka nélkül ninos eredmény és ebből a szempontból kell példamuíatónak lennie a Nemzeti Színháznak. A próbákat, a huszszori visszameaéfct lehet utálni, de kell csinálni. Sz .nésaetünkre nagy hivatás vár végül az előadás képző* művészeti részének, a színpadi képnek a szempontjából. Bár az utolsó években javult e terén a helyzet, még mindig nem tartunk ott, ahol már kellene, A fejlődésnek egyes területek nononolisztikus kisajátítása vetett gátat. A művészetben nincsenek és nem lehetnek monopoliumoK és asak a Versengés sportszerű izgalma adhatja meg a teremtő fantáziának azt a lendületet, amely mindig tobb és mindig ujabb eredményeket produkál. A modern magyar képzőművészet világviszonylatban is elsőrangú. %g kell nyitni a színházak kapuit a magyar művészek előtt, hogy tanulják meg ennek a mesterségnek technikai részét és azt kitöltve alkotó erejük művészi taitalmával a magyar színházi kultúra fejlődésében uj fejezetet jelentsen a most kezdődő korszak a szinpadmüvészét szempontjából. 5. / Hiszek abban, nogy ez a^ specifikusan nemzeti erejébsen nem szétforgácsolt, hanem összefogott es be&gő misszióját teije s lelkesedéssel teljesí tő Magyar színjátszásnak világviszonylatban is elhivatottsága van. A magyar nemzeti szellemű színházi kultúra a maga egyéni nangjával es különleges ere jével gáláik még egyszer sem kapcsolódott bele szervesen az európai színházi kultúra nagy zenekarába, ^a szerte a világon mindenütt az a szellem érvényesül, amely nemcsak megengedi, de megköveteli a n mzetektől az egyéni hangot és ha valaki egyszerre tud nemzetit és európait nyújtani, - az előbbit belső lényege, az utóbbit pedig az érték nivoja által - akkor az a hang. amelyet hallat, belesző ődik az egyetemes színházi', kultua polyphoniájáiba s csupán napok, vagy évek kérdése, mikor érkezik el ez a világvegezetéig tartó gS különös és csodálatos zenemű ahhoz a ponthoz, amikorra rőszólamot épen ez a kis ország játsza, mert szerencsére a szellem, az emberi alkotó lelek nem a négyzetkilométerek száma és nem az országhatárok sherint érvényesül, ha-nem csak önön ereje által. 6. / Hiszem az öncélú l>art pomr l'art színházzal szemben az étoszt sugárzó színház korszerűjéét. Amikor elleneszólok az öncélú teatralitásnak, neüjfcrogrammra gondolok, különösen pedig nem politikai ;)rogrammra. amelynek semrai közé nincs a szinh zhoz, hanem íondolok jd őt..en es örök eszményekre, olyan világnézeti tartalomra, amely világnézeti 'jartalom nem művészietlen es szinpádiatlan közvetlenséggel a szavakban és szavakon keresztül, hanem közvetve a cselekmény mögött a szereplők játékában,a azinpadr színének és vonalának ritmusában él. u

ondolok a görög tragédiák étoszera, a Bhakespea®. dráma étoszára, egy'^mber tragáa iájé étoszára, szóml mindenre, ami kgazi költészet és igazi színház egyben. Azt latjuk, hogy egymásután buknak meg az operettszínházak, a revüt a Brodway-n m mar csak két színházban já+szák, de a egnagyobb sáker anyagilag és erköicsileg egyaránt a komoly dráma , am&yben tartalom 'van, amely olyat kjaj nyújt, amit sem moziban, sem másutt meg nem kaphat a néző. Színházi alkotás azonban nem sugározhat tiszta szépséget, ha a színház alkotói, az iro, a színész és a szinházvezet^ nem áliaak etikai magaslaton. 7. / Hiszek a színházat teremtők, a színhazat alkotok etoszaban. Tudom, ho:,y kezdettől fogva Janus-arcú a színház és míg egyik arccal mar a görögség korában az ág felé nézett és annak titkait kutatta, viaskoova az emberi lét na£gy problémaival a költ ős és a költő alakjain keresztül a színész, addagmásik arca részegre tcrzulva a föld sarái

é bukott és nem akart több le,nnj^ mint csak a testnek, csak az érzékeknek a színháza.