Napi Hírek, 1935. szeptember/1

1935-09-02 [0354]

o § Társulati gyűlés a Nemzeti Színházban. Németh Antal drr igazgató nagy szezonnyitó programmbeszéde. Ma délelőtt tiz órakor gyűltek össze a nyári szünet után először a Nemzeti Szinház tagjai, hogy üdvözöljék az uj igazgatót ós meghallgassák programmbeszédét. A társulati gyűlés a fényesen helyreállított nézőtéren folyt le. miközben a leeresztett vasfüggöny mögött a szinpadon zavartalanul folyt tovább az uj világítóberendezés ós az ui körfüegöny felszerelése. A gyűlés t,»amelyen az összes tagok, alkalmazpttpk, műszakiak megjelentek, mint elnök 8dry Árpad nyitotta meg. néhánv keresetlen szóval üdvözülve az igazgatót, akit belépésékor felállással és éljenzéssel köszöntött a több mint 150 főnyi hallgatóság. Németh Anti-igazgató ezután felolvasta programmbeszádét* Hölgyeim, Uraim, Barátaim. Munkatársaim! Ugy érzem, hogy amikor itt megjelenek Önök előtt, először ezen a szinpacon, el kell térnem a szokásos társulati gyűlést megnyitó beszedek fprmájától. em isnerhek, vagy csak kevéssé ismernek és biztos vagyok abban, hogy többen ismernek félre, mint helyesen. *ppen ezért ugy érzem, hogy vallomással kell kezdenem ezt a színházi évadot, őszinte és félreismerhetetlen vajfomással. Ezzel a nyíltsággal és egyenességgel peldat szeretnek mutatni, mert ugy akarom, hogy ezekat a megtisztult falakat ne piszkítsa be soha egyetlen nem őszinte hang, egyetlen hazug szo. Világosan es határozottan szeretném leszögezni álláspontomat nagy jf elvi kérdésekben. i

ehát vallomással kezdem még akkor is, ha szatoaim talán sokaknak nem fórnak tetszeni és remélem, hogy sok mindenre feleletet találnak majd ennek a rövid tiz percnek a válaszában a néma kérdezek. t Amit mondani akarok, annak nagyrésze nem lesz uj azok számára, akik ismerik közel másfél évtizedes munkásságomat. Szek számára csupán megerősítést és ujabb leszögezést fog jelenteni minden mondat. Azt, hogy a változott idők és a változott helyzetek sem ingattak meg és cselekedeteimet a jövőben is változatlanul ugyanazok az elvek fogják irányítani, amik eddig az ipazság hitével éltek bennem. 1./ Hiszek minden emberi megnyilatkozás nemzeti megkötöttségében és igy egy különváló nemzeti színjátszásban. Ez azonban nem jelenti számomra az olcsó görögtüzet és azt, amiről Kisfaludy egy jpigrammájában irtaj "Sok haza puffogtatás, sok semmi, de szörhyü magyarság". Hiszem, hogy lehet szavalat nélkül is magyarnak lenni és magyarnak maradni. Nemcsak a Délibábos agy jellemző a magyarságra, de a józan, reális látás is és ne haragudjanak reám a szalmaláng hazafiak, ha én önmagunk rideg, józan látását több. építőbb magyarságnak tartom ugy az irodalomban, mint a művészetben. A jelszavakon nyargalok, a felületesen látók mindig ki szeretik használni az őszinte szót. üzenem azoknak, akik féltik^ tőlem ennek a színháznak a nemzeti jellegét, hogy egész jövőmmel és eletemmel biztosítom azt, hogy a ^emzeti Szinház valóban a magyar nemzet színháza lesz. Mindig ós mindenkor hü sáfárja leszek a közel százéves szinház. szellemi javainak és azt nem hagyom elvesztegetni, akármilyen oldalról nyúljanak feléje kisajátít

0

, monó kezek. ,2./ Hiszek egy ....^különleges és egyedülvaló magyar színházi kultúrában. Anna"k ellenére, hogy a magyar színházi kultúra alig másfél szazad előtt vajúdott világra, más mditó erők és más körülmények kezrejátszása folytán mint Európa nemzeteié és annak ellenére, hogy ez a magyar színjátszás sohasem volt csak szinház, hanem mindig töoo annál, ^az öncéluságnak hiánya és a magasabbrendü cél gondolatának •"ixí: étoszt sugárzó ereje különböztette meg és adott egyéni hangot az európai színházi kultúra hatalmas polyphoniajában a magyarnak. Ez a lényegében nem teátrális ösztö'öü rajta világviszonylatban is versenyképes színházi kultúrát teremtett és hogy ide fejlődhetett ez legfőbb bizonyítéka életerejének. . K/K /Folyt, köv./