Napi Hírek, 1935. március/2

1935-03-17 [0343]

, . ' j /Gömbös Gyula szegedi pro grammbeszédének VI. folytatás// a.' :. 11, Az ilyen reform ne:, arra hivatott, hogy egyes társadalmi osztályok érvényesüljenek általa, ez a reform az egyetemes nemzet reformja. /Ugy van! Ugy van'/ Szükség van reformra, mert aki megáll, az egyszers­mind halálát várja, aki pedig előre megy, az az élet útjára, lép; ke­resi az életet a ^aga családjának, társadalmának, nemzetének érvénye­sülését o Nem elég megáll api tani a dkgnózist, mert aki csak ezt teszi, az rossz orvos % s a politikussal szebben is azt a követelményt állitria fel a közvélemény: Vegezdé el amit helyesnek találsz és ne törődj az­zal, hogy a bársonyszék 8 tied narad-e vagy sem, hanem osak azzal, hogy becsületesen szolgáld azokat az emelkedett gondolatokat, amelyek jegyeben munkára vállalkoztál a magyar közvélemény előtt. /Vihmros taps és helyeslés/ . • . Kérdem: Minek a sok párt? Vájjon a nemzet érdekét szolgai ja-e, ha kis különbségek miatt egymás ellen harcolunk? Ha összehasonlítom a mintegy kilencemül idnyi magyarságot, amely ma itt él ebben az országban, a szomszédok tömegével, a nagyobb nemzetek tö­megével, akkor azt mondom: Ha valahol, itt elsősorban helyes hangoztatni a jelszét: Összefogni] /Helyeslés/* - Ne durcáskodjunk állandóan: ha valaki előre megy, ne akarjuk a mozgásában hátráltatni. Ha valaki kiemelkedik közülünk, ne akarják a fejét levágni azok, rkik nem emelkedtek ki. Ha valaki politikai vezér lett, mert az alkotmányos tényezők igy akarták, akkor ne akarják őt elgáncsolni. Azért mondottam le, mert nekem nincs kedvem, sem elég időm ahhoz, hogy vitázzam a gáncsoskodókkal és védekezzem ellenük. Nagy magyar célok lebegnek előttem, nagy magyar célok érde­kében dolgozom munkatársaimmal együtt és ezért mondom: félre a gáncsos­k,odqkkal, előre az egyenes uton! /Lelkes taps és éljenzés/ ' Köszönöm a lelkesedést és köszönöm a tapsokat, Rgyet kérek tőletek, szegedi testvéreim s ezt hirdessétek, ahányan itt vagy­tok, ha majd elszéledtek a városban és kimentek a tanyák ahova sajnos, ma nem tudok kimenni. Pedig nagyon szerettem volna kimenni ezen a napon a tanyásak közé is, mert azt tartom, hngy a magyar paraszt­ember a magyar sors őrtálló katonája. /Lelkes taps es éljenzés/. So­hasem fogom elfelejteni - hiszen akkor lettem tulajdonképen gazda­párti -\amikor a szegedi ellenforradalom ideién a parasztság mint egy ember állott mellénk. Nem felejthetem el azokat a szavakat, amelyeket akkor egyik vezetőjük mondott: ''Kaszával jövünk a nemzeti Magyarország meg­mentésére, a keresztény Vagyarország, a tekintélytisztelet és e-z ezer­éves haza megmentésére' ."Amely népnek és nemzetnek ilyen parasztság-a van, az sohasem fog elveszni. /Nagy taps/. Anna.i: a földhöz ragadt magyar népnek, amely az eke szarva fölé görnyed, van ideje felnézni^es messze magyar célokat keresni* van ideje letenni a maga szerszámát és munka­eszközeit, jönni a hazat szolgálni, mint ahogyan jött a katonaságot szolgálni. fin akkor azt mondottam: Nyugodt vagyok, mert ez az az ős­forrás, amelyből minden magyar államférfiú állandóan merithet friss erő­ket a magyar örökkévalóság számára. /Lelkes éljenzés és taps/ Ismerem a kis bogárhátú magyar házak belső életét. Tudom, hogy ii folvik ottan. Tudom, hogy sok a panasz, de ki nem panaszkodik ma, ha a: mage egyéni életéi nézi 7 Egy óriási világverseny közepette ez a kis nemzet megérzi a világ mostoha sorsát, amely mindenre kihatott. A kormány természetesen minden' erejével azon van, hogy enyhitsen ezekin a gondokon. De sajnos, árikor a nemzetközi helyzet ugy alakult, hogy szétdaraboltak egy nagy gazdasági egységet, a helyébe nem épitettek ujat. Az elzárkózás politikája jelentkezett mindenfelé. Vannak orszá­gok, amelyek minden áron agráriusok akarnak lenni, annak ellenére, hogy Isten negj erre rendelte őket, s vannak, amelyek feltűnő módon iparos­államok akarnak lenni, bár nincsenek meg erre a gazdasági előfeltételeik, /Pilvt.köv./ Tó/Vi

Next

/
Thumbnails
Contents