Napi Hírek, 1935. január/1

1935-01-08 [0338]

A békeszerződések által előidézett mai szervezettlen állapotában a Dunavölgye nem tud komoly ellenállást tanusitani egyetlen ilyen tö­rekvéssel szemben sem* A feladat, amelyet a múltban a dunai monarchia mindig becsülettel oldott meg, ma áthárult az európai nagyhatalmakra* Az 1934. év eseményei bebizonyították^a világnak, hogy azt a kiegyensúlyozó tevékenységet, amelyet fennállása idején az osztrák-magyar monarchia mindig betöltött, a kisar.tant nem tudja, de nem is próbálja pótolni. A kisantant elég egysesres és erős lehet arra, hogy Ausztriát és Magyarországot állandó megalázottságban tartsa, de csődöt mond abban a pillanatban, amelyben nagy európai érdekek szolgálatában kellene önfeláldozó tevékenységet kifej­terie. Itt v»n a lényege az osztrák problémának, amelyről a mult esz­tendőben annyi szó esett és amelynek jegyében indul az uj esztendő is. Semmi kétség* sem fér ahhoz, hogy a mai Ausztria egészséges és életképes, sőt csaknem" egységes a világ közvéleménye abban is, hogy súlyos veszte­sége volna a világnak politikai és kulturális értelemben egyaránt, ha Ausztria a maga értékes német népi egyéniségét bármiféle vonatkozásban feladná, va T y lemondana az önállö osztrák gondolat és hivatás betöl­téséről, amelyet a dunavölgyi népek között a közvetités, a kiegyenlí­tés és az intézményes együttműködés biztositása érdekében annyi dicső­séggel és eredménnyel töltött be a múltban. De ha ez a tény kétségbe­vonhatatlan, akkor módot is kell nyújtani Ausztriának arra, hogy ezt a nagy értékű szerepét valóban betölthesse. Mi, magyarok és osztrákok, tud j uk a kötelességünket önmagunkkal ós a világgal szemben. Mi, magyarok és osztrá­kok, egymásra találtunkba súlyos sorscsapások közepette, - vállvetve ás minden nehézséggel dacolva kitartunk dicső történelmünk hagyományai mel­lett. Ee felemélt fejjel és a betöltött történelmi hivatás jogos önérze­tével kell , hogy megkérdezzük a világtól: mikor fogjatok elismerni egyenjogúságunkat, mikor adjátok vissza gazdasági és politikai . cselek­vési szabadsagunkat, mikor szüntetitek be velünk szemben azt az egyoldalú hatalmi rendszert, és azt az általános romlást előidéző, politikai, gaz­dáéi és katonai blokádot, aniely a kisantant-szovütség formájában neheze­dik a Dunavöl^yre és amely megakadályoz minket . . ter­mészetes h vatasunk betöltésében? Nemcsak a magunk erdekében kérdezzek minoezeket, hanem azoknak a ^nagy szempontoknak az ismeretében is, ame­lyektől az európai béke megóvása függ. Nem lehet kétséges - főleg az utóbbi év tapasztalatai után - hogy a dunavölgyi helyzet sürgős reorganizációra szorul, - még akkor is, na ez kétségtelen nehézségekbe ütközik. Mind énekelett két negativ tényt kell leszögezni. Az egyik az ? ho§y az egykori osztrák­magyar monarchia megszűnt és régi jelentőségében többé fel nem támaszt­ható. ... Vanr *k területe!^, amelyek végérvényesen kihullottak az egykori keretből és oda többé vissza nem illeszthetők. Nem járna haszonnal ennek a ténynek a félreismerése. A másik negativ tény az. hogy mindaddig, ^mig a kisantant-rendszer mai kon£e|piójaban fennáll, a dunavölgyi helyzat kedvező megolaása nem képzelnető el. A kisantant a Dunavölepy ében az erőszak rendszerét testesiti meg az elkövetett igaz­ságtalanság-ok állandósítása céljából. Két szembenálló táborra szakította a Duna • • •„ völgyét* Nyiitan állást foglalt minden kompromisszummal, minden evolúcióval szemben ás nem együttműködésre, bsnem uralomra tö­rekszik. A "békepolitika' azonban a Dunavölgyben mindennek az ellentéte:, őszinte, hátsó gondolat nélküli kibékülés* 1 uj, becsületes és fejlődós­képes kompromisszumok, amelyeken szabad elhatározásból kifejlődhetik az önkéntes együttműködés, amely rendszerben mindeigQép egyforma feltételek mellett brztosithgtja függetlenségét és szabad fejlődését. A mai hely­zetben mindez valóságos"utópia gyanánt hangzik ás valóban nem férhet kéts^?,hozzá, hogy a dunavölgyi nemzeti államok ezt a rekonstrukciót egyedül a maguk' erejéből és saját eszközeikkel már nem képesek elvésrezni* /Folyt.köv./ Té/Vi

Next

/
Thumbnails
Contents