Napi Hírek, 1934. október/2
1934-10-24 [0333]
r Berlin, október 24, /N.T.I./ Kiuck Nándor vezérezredest, a viláRh'boru egyik legnagyobb hadvezérét ma délután temették el a stahnsdorfi temetőben, A német első Jiadsereg vezető jenek, aki a német harcvonalat Paris kapujáig vitte előre, diszes állami temetést rendeztek, amelyen a vezér képviselője, a tirodalmi kormány tagjai, számos tábornok és tengernagy, valamint több ezer tiszt és közlegény jelent meg, aki a világháborúban az elhunyt parancsnoksága alatt küzdött. A diszes katonai temetésen egy zászlóalj # . berlini katonaság s a harmadik tüzérezred egy ütege vett részt, a különböző ezredek volt tagjai pedig sorfalat álltak. Ugyancsak kivonultak a ^diákszövetségek tagjai is. i temető kapuját le kellett zárni, olyan nagy embertömeg jelent meg a temetésen. A koporsóra tették az elhunyt hadvezér sisakját és kardját, a ravatal lábánál pedig T amely körül altisztek álltak kivont karddal diszőrséget - volt négy fekete párna. „ , Kluck vezérezredes kitüntetéseivel* A temetésen megjelent Eritsch tábornok, a hadvezetőség főnöke Hitler képviseletében, Mackensen V6zértábornagy a császár képviseletében, Liebmann tábornok a birodalmi véderoügyi miniszter képviseletében, Kuni tábornok a trónörökös képviseletében, Scheuoh tábornok az utolsó hadügyminiszter, H.ndenburg vezérőrnagy és számos más előkelő katonai személyiség. Döhring dr. udvari lelkész tartotta a gyászbeszédet, amelyben a többi között ezeket mondta: - A német nemzet ismét egyik hős fiának ravatalánál áll. A tannenbergi gycVztest követte a marnei legyőzetlen. Kluck vezérezredes, aki 1866-ban zászlós, 1870-ben hadnagy volt, mint az első hadsereg vezére 1914 decemberében e szavakkal irta be nevét a világtörténelem könyvébe: Kluck lovasai Paris előtt portyáznak Az elhunyt életereje azon a napon ^roppant össze, amikör egyetlen unokáját reményteljes művészi hivatásából a halál elragadta. Az elhunyt minden akarata és cselekedeté egyedÜ. a_ném_et hazának szólt. . , A gyászünnepség után az egyszerű tölgyfa koporsót ^ . altiszt vitte a hat hollófekete paripa által vontatott ágyutalpgra, miközben a csapatok tisztelegtek. Hegy tiszt vitte a jelvénypárnákat és tisz altiszt a koszorúkat. A lelkészek után haladtak az elhunyt hozzátartozói. Az agg özvegyet Fritsch tábornok, a vezér képviselője és Maokensen vezértábornagy vezette. Közvetlenül a kápolna előtt megállt a menet. Tompa dobpergés és karének közben katonai osztagok vonultak el a koporsó előtt. Ezután elindult a menet a s ir felé. A sirnál ujabb katonai tisztelgés volt. A nyitott sirnál Döhring dr, udvari lelkész mondott imát, majd Eritsch tábornok tartott búcsúbeszédet, hangoztatva, hogy a feledhetetlen, bátor és tettrekész hadvezér mint vitéz katona három háborúban küzdött és vérzett hazájáért. A Vezér megbízott - folytatta t Eritsch tábornok -, hogy az elhunyt vezérezredesnek hozzam el az utolsó üdvözletet és köszönetet mondjak mindazért, amit hosszú, áldásos és munkás életében a békében és a dicsőséges háborús években a hadseregért s ezzel együtt a német nénért tett. Az elhunyt a döntő szárnyon lévő első hadsereg zászlóit győzelmesen vitte" előre. Bár a végső győzelmet a tragikus sors megakadályozta, Kluck dicsőséges neve bevonult a történelembe* Mint ember, katona és hadvezér fényes példaként fog lebegni előttünk, Ezután Mackensen vezértá^ornagy tett a sirra a császár nevéében ko.szorut. /M.T.I,/ , , \ •• He/Tó - - Okft/./.cas LEVÉLTÁR K szekció
