Napi Hírek, 1934. augusztus/2

1934-08-27 [0329]

/Mussolini beszócénefc folytatása./ MusF-o3.ini azután Megdicsérte a tiszteket és katonákat kiialent­ve, hogy telj esi tményük tsbb mint kielégítően fényes volt. Közölte, nogy a király is megbízta megelégedésének tolmácsolására és hozzátette, hogy a hadgyakorlatok megtekintésére Európa tiz különböző országából érkezett tisz­tek, katonai attasék és külön bizottságok tagjai szintén dicsérettel emel­ték ki a csapatok erkölcsi erejét ós magatartását. A Duce azután külön di­cséretben részesítette a kiválóan szerepelt egyes fegyvernemeket, kiemelve'a repülők, különösen a támadó rajokban résztvevők veszelytmegvető bátorságát^ majd igy folytatta: - A mai Európában senki sem kivania önszántából a háborút, leg­kevésbé azonban Olaszország, amely ennek számtalanszor bizonyítékát adta. A háború azonban a lehetőségek közé Jjartozik ós egyszercsak hirtelen kitörhet. Egyes távoli országokban máris javában dul. Július végén Európában is drámai veget ért egy helyzet, amely külcnbsképen hasonlított az 1914 évi állapotok­hoz. Hozzá lehet uenm ehhez, hogy ha Óvatosságból nem küldtünk volna gyor­san hadosztályokat az északi és északkeleti határokra, olyan veszélyek és bonyodalmak fenyegethettek volna, amelyeket csak fegyveres beavatkozás old­hat meg. Az említett hadosztályok nagyszerűen vonultak fel, hatvan, sőt 107 kilométeres útszakaszokat téve meg és oly nyugodt önbizalommal, amely a ha­tármenti lakosság csodálatát és tiszteletét vivta ki. Nem holnap kell te­hát előkészülni a háborúra, hanem ma. Napról-napra inkábbéspedig tudatosan^ katonai állammá válunk. A nemzet eéósz politikai, gazdasági es szellemi éle­tének a katonai szükségletekhez kell igazodnia. A haboru a népek semmitőszé­ke ós minthogy az egyes népek a maguk erdekeinek és történelmi feszítőerejük­nek vonalát Követik, ebből következik, hogy minden értekezlet, jegyzőkönyv és többé-kevésbé jámbor szándék ellenére a náboru ténye marad az emberiség törtenetének eredete éa kísérője'előreláthatólag a jövő századokban is. Hozzátette Mussolini, hogy sohasem lehet eléggé hangsulyoaii az egyén és a közösség erkölcsi erejének jelentőségét. Mindon, ami ebben az irányban történik, hasznos és termékeny. , • ••.«'"/ A Euco azután igy folytatta: \m^^ n \r i"r, •ré t í^& nil y Qn légkörben folytak le ezek a hadgya­korlatok. Megaliapithattá&,hqgy nemcsak a városok, de a falvak és a hogyek­2S„ SZ? ÍI Zárí , sz ^ aku nyfioI népe is együttőrzett valamennyiünkkel. Olaszor­szág minden részében gyökeres változás ment végbe. Ma valamennyi behívott katona lelkesedéssel fogja kezébe e fegyvert és ölti magára a szürkészöld «rí«rfS? íni 3 ^ 1 22$ • s í öbb: n ha h ^ a P fe§ywbo szólítjuk a népet, egy JKSÍM 9g fikrasz állni. Hangsúlyozom, hogv a katonai erő ma lényeges elemét képviseli a nemzetek rangscrozásának/ ' Még nem sikerM sem­mit sem találni, ami helyettesítheti valamely $ép teljes erejének legvilá­K3& l Q g^ z ? e ^°g^tóbb és leghatározottaíbVfej ez!jét; láraz?ö!di, tengeri és légi fegyveres erejének tekintélyét, ' «n» ft ir » h«A<2 ^sf^epe kaszárnyáitokba vagy otthonotokba őrizzétek meg •BwáSSS^^lg^ ^^öklgészeéges fáradsága ugy szóifán ra. Jmi/ A szávainak "végeztével háromszoros éljent kiáltott a királya í Sí* - + aulu1*tus SÍSMJffT TáTÍrStl Ir ° daa Ea ™-iroda nyoma* rövidenW Me/Sza

Next

/
Thumbnails
Contents