Napi Hírek, 1934. június/2

1934-06-17 [0325]

Meg kell jegyeznem azt is, hogy soha kormány még nem képviselte olyan intenziven a katolikus érdeke et, mint az én kormanyom. De őrködöm afelett, nehogy a politika átkos szellemét belevigyék a felekezeti életbe, amelynek sokkal magasabb hivatása van: a lelkierő gyűjtése és megőrzése - Isten előtt letérdepelve - a nemzet számára, bármilyen felekezetről van is szo*. /Viharos éljenzés./ Nem ismerek különbséget magyar társadalmi osztályok között sem. Igaz magyar testvériséget hirdet ele, amely a kérges tenyerű munkással épp oly szivesen fog kezet, mint a paloták lakó javai* Kint a fronton - mi frontharcosok vagyunk - nem volt mágnás és paraszt, csak harcosok voltak, akik egyformán teljesítettük kötelességüke . Es éppen ezért mi, akik a frontokon megisraerüfc az egyenlőséget a Halál e 5 * .s akik most^ kormányon vagyunk nem tudjuk elképzelni azt, hogy kedvesebb legyen előttünk az az ember, akinek tízezer holdja van, mint az ajs egyszerű parasztember, akinek mellét vitézségi érem disziti. /Hosszantartó lelkes taps és éljenzés./ Keresem a nagy magyar hannániát

; nem a társadalmi osztalyelzarkózást, hanem a testvéri összeolvadást kívánom, mert ez erősiti a nemzetet. Szembehelyezkedem a foglalkozási ágakra vaT> különüléssel is. Bár én személy szerint agráriusnak vallom; és érzem magam, mégis azt kell mondanom, hogy az iparosság és a kereskedők néikül nincs agrarprosoeritás. /Ügy van: Ügy van!/ A termelési ágak harmonikus együttműködésének, a tőke istápoló munkájának vagyok a hirdetője és nem a kiuzsorázó tőkének vagyok védője. /Nagy éljenzés és taps./ Közjogi vonatkozásban legutóbb olyan kijelentést tettem, amelyet teljes mértékben összeegyeztethetőnek tar*ok lelkiismeretemmel. Ma nincs itt az ideje a királykerdés megvitatásának. A nemzet élni akar és meg akar erősödni. Ha átéltük a mai nehéz történelmi időket, akkor majd beszélhetünk erről a kérdésről, amely azonban ma nem hogy összehozná, hanem szétbontaná a . * fi nemzetet. Seramiféle olyan megoldásiak, amely hasznára van a nemzetnek, nem fogok útjába állani, de azt kérem, ha nekem lesz igazam, csatlakozzanak hozzám azok, akik ma szembenállanak velem. A nemzet sorait meggyengíteni nem engedem, mert a nemzet érdeke mindenekfelett val^. /Nagy éljenzés és taps./ ^S ugyanígy a nemzeti kisebbségi kérdésben ^sem engedek belföldi vonatkozásban másnak, mint magamnak befolyást. A háború előtt, jól emlékszem, ez a kérdés különösen német vonatkozásban nem volt aktuális. Volt egy barátom, aki ezt mondotta: A német lakosság a leghívebben teljesíti kötelességét a nemzet iránt. Utalok az 1848-as eseményekre, bizonyságául annak, hogy a függetlenségi harcokban a németajkú honpolgárok épp ugy kivették részüket, mint a magyarok. /Ugy van! Ugy van!/ Helyeslés./ S én itt Sopronban a németség városában jelentem ki, hogy nem ismerek el más német kisebbségi vezért, mint azt, akit törvényeink is erre jogosítanak és köteleznek, s ez a magyar miniszterelnök! /viharos taps ée éljenzés./ Soproni németajkú testvéreim - folytatta ezután szavait németül a miniszterelnök - én vagyok a ti barátotok, s én vagyok a ti vezéretek! Barátotok is vagyok, a magyar törvények kényszerítenek engem arra, hogy a Ti érdekeiteket képviseljem. Ne keressetek uj vezéreket, hanem ismerjétek el vezérnek azt a fér^iit, akit a magyar törvények is vezérnek rendelnek nektek. /Nagy taps is helyeslés./ Uj idők, uj emberek, ui eszmék és uj politika! - folytatta ezután ismét magyarul a miniszterelnök. Egyik neves barátom a minap azt mondotta a felsőházban, hogy a régi és az uj világ között most kell döntenünk abban, hogy melyik irányban menjünk! A válaszom az, hogy eldöntöttük már ezt a kérdést: a régi alánokon uj magyar eszmékkel, uj Magyarország felé törekszünk. /Nagy tans es éljenzés./Uj Magyarország fele törekszünk, a realitások felismerésének Magyarországa felé. /Folyt.köv./ Cs/Kr.