Napi Hírek, 1934. június/1
1934-06-03 [0324]
fk debreceni székely értekezlet I. folytatása./ Ebből a szempontból is - folytatta Kolosváry Bálint feltétlenül szükség van egységes erdélyi szervezetre. Fokozni kell a csonkaországban az erdélyiek köpött az egymásrautaltság érzését és a harmadik generációt,' amelynek a bölcsője már nem az erdélyi földben ringott, újra meg kell hooitani az'erdélyi gondolatnak. Anyagi vonatkozásban is sokkal töbí tá nógatást tudnánk adni a megszállt területen szenvedő testvéreinknek, ha<"k:öz ponti szervezet állana re ndelVezésünkr e . -zután előterjesztette határozati javas&tát, amely arra irányult, hogy a csonkaország területén működő erdélyi és székely egyesületek á hatásosabb erőkifejtés érdekében szükségesnek mondják ki magasabb egyséébe való összefoglalásukat, ug^iogy autonómiájuk meghagyása mellett országos jelentőségű üdékben közös vezetés alatt működjenek. Dr. Darkó Jenő egyetemi tanár örömmel csatlakozott a határozati javaslathoz. Indítványozta, hogy küldjön ki az értekezlet bizottságot az országos szerv megalkotására, Az Irdélyi Férfiak Egyesülete, a Hargitayáralja Egyesület és a Debreceni Székely Társaság egy-egy ta geb küldjön ki e bizottságba, az adminisztratív szerv pedig az Erdélyi Férfiak Egyesület ének titkári hivatala legyen. Az értekezlet a határozati javislatot Darko Jenő kiegészítőivel ecyhangulag elfogadta. Délben az Angol Királynő helyiségeiben többszázteritékes közebéd volt, amelyen az első felköszöntőt Darkó Jenő mondotta a kormányzóra. Bartha Károly gróf Bethlen Istvánt, dr. Benkő Géza vármegyei főügyész Pedig gref Teleki iáit köszöntötte. Ezután gróf Bethlen István a közönség tombol^ ovációi közepette emelkedett szólásra és válaszolt a felköszöntökre. - Igaz lelki gyönyörűséggel vettem részt a mai családi ünnepen. Családi ünnepitek ne ve zem, mert a szűkebb erdélyi család, az erdélyi magyarság és • zékelység a házigazda ezen az ünnepélyen, ami ritkaság ebben a csonka országban. Családi ünnepélynek nevezem azért is, mert egjTpár szut ejtettünk magunk között, egypár szot, amely a külvilágnak, de elsősorban önmagunknak szól. Ea az eroélyi magyarság, székelység helyzetét nézem a csonkaország t erűiét én, ugy látom, hogy egész *ora van közöt unk a férfiaknak, akik önszántunkból jöttek ki Erdélyből, akik nem birvá>n megélni a szűkös erdélyi bércek terméketlen talaján, megtermékenyítették a mag::k tudásával és hazafiságával az Alföld rónáit. Eljöttek ide kenyeret keresni és hazafiságot tánitani és mulatni. De látom egész sorát az erdélyi magyaroknak és székelyeknek, akik nem önszántukból jöttek - jómagam is hozzájuk tartozom -, akiknek ki kellett jönni Erdélyből, mert az ellenséges megszállás lehetetlenné tette számunkra az ottmaradást, akik itt vannak s mint grof Teleki iái mondotta, itthon érzik magukat, de mégsem érjtzik magukat itthon. Fs ez igy ven jól. Addig van hivatásuk itt, amig itthonérzik magukat, de me sem érzik magukat itthon. Ne mázért nem érzik jol magukat itthon, mert hiányo znaka bércek, a havasi tájak, erdőségek, a bővi.z.ü források, nem azért, mert lomhán terül el előttük az alföldi rena , rajta a hangtalanul végigsiklo Tiszával, .a me ly c ak könnyeket hord magában az erdélyi bércekről. •Nemcsak ezért nem érzik magukat itthon, hanem azért, mert lelkük és szivük visszavágyik Erdélybe s össze van forrva Erdéllyel, azzal az orszá résszel^ ahonnan származnak. Az ő szemük is mindig'Erdély felé irányul, ugy mint párszáz évvel ezelőtt azoké az alföldi magyaroké, akik Erdélybe költöztek, hogy onnan Vivják vissza a töröktől az egységes Nagymagyarországot.. Vendégnek érzik itt magokat s mindig arra gondolnak, nem • érkezik-e el az az idő, amikor kezd a vendégség terhessé válni a házigazdának, .. :' bármennyire szeretne bennünket, Dér mennyi, re testve ek, fajrokonok vagyunk. Nem akarunk terhére lenni ^nkinpk 8 nem is szabad, hogy terhére legyünk bárkinek. Volt egy idő Erdélybe n is,, amikor Teleki Mihállyal szemben rövidlátó erdélyi magyarok" azt hangoztat tá':, hogy Erdély sorsa azért fordult roszra, mert a bevándoroltak állandóan csak Ma yarország, £elé Uakintettek. Sohase jöjjön el ez az idő. Azt kérem az Úristentől' , hogy e csonka országban sohase legyenek olyan magyarok, akik azt gondolják, hogy a csonkaország sorsa azért fordult rosszra, mert Erdély vagy a Felvidék felé tik intenek r>Vr»k.í)V ik Oü nf)T ] ^ 7*^ rm 9 7.t» V . í"l*.7t fn-i—1- r
