Napi Hírek, 1933. november/2
1933-11-28 [0311]
- -—Ennek a tervnek ' most egyetlen szankciójába határrevizió lenne, amely egyenlő mértékkel mérne a két félnek. A határok kiadós reviziója nélkül ez a terv komolyan meg sem valósithatójllarad tehát megfontolandónak a negyedik gondolat, amely szerint Erdély újból valamely formában önállóvá válnék, nem lenne sem Romániáé, sem Magyarországé vagy ha ugy akar juk, m ind a ket tőnek közös gyermeke lenne^) QSrűély területén pedig az oTTTaTS^harom nemzet t t.i. a román, a magyar' és a szász, testvériesen osztozkodnék az állami hatalomban-s JL saját népe által lakott területen helyi nemzeti önkormányzattal birna. JErdély volt már független állama múltban. Földrajzilag egységes területe, természeti kincsei, lakóinak szorgalma és kulturnivója lehetővé teszik; ma is, hogy önálló állami életet éljen. Önállósága idején Erdély virágzó állam volt, amely mint első valósította meg a vallásszabadságot, korábban mint Hollandia és Anglia; és fejedelmei kezdték meg a román nep kulturális színvonalának fellendítését is. Hogy abban az időben a magyarok, székoljiffk és szász ok uniójából hiányzott a román nép mint negyedik tag, azt a románok szeretik ma mint annak bizonyítékát beállítani, mintha a magyarok elnyomták volna őket. De ez a beállítás , mai szemüvegen keresztül nézi az akkori kort. Valójában a románok betelepülése csak akkor történt, amikcr Erdélyben közjogilag mar kialakult a három nemzet. Es a románok betelepülése sem az illető nemzeti terület valamely külön részére ment végbe, . hanem a már létező magyar, száhz vagy székely községek valamelyikébe, ahol a román pásztor vagy paraszt mint jövevény egyelőre idegen elemet alkotott. Csak a XVIII. század legvégén, amikor a eeváhdorolt román nép az Srdélyi fejlettebb kultúra emlőin gazdasági és szellemi téren gyarapodva kezdett nemzeti öntudatra is ébredni, indul meg körében a ( mozgalom, nogv mint uj negyedik nemzet külön is elismertessék. De e^OTca ,, > t . a francia forradalom és a felvilágosultság szabadelvű eszméinek'terjedése folytán már polgári egyenjogúságot, a regi intézmények és kar etek lerombolását, a szabad verseny nemzetiségi és vallási akadályainak elhárítását tűzi ki célul, igy Erdélyben is a nemzetek és vallások szerinti megosztottság^megszüntetését és nem azt, hogy az állam centrális hatalma még továbbmenóleg parcelláztassák fel a felekezetek és nemzetiségek között^ ami a kor ^eszméivel radikális ellentétben állt volna« A következő évtizedekben kialakult román nemzeti párt programmjában már nincs is szó ilyenérte Imit követelésről, hanem arról, hogy Erdély kormányzata többé-kevésbbé a románok kezébe adassék. L WJ* . . , . . .. . Ennek a pártnak a pro grammja azután a mindenkorig nemzetközi konstellációkak ésj erőkBÚak az osztrák-magyar monarchia keretében jelentkező változásának megfelelően szinte kalendoszkopikusan változott. Elkezdve azon a programmon, amely a magyar állam keretében megelégedett volna egy lehetőleg sok magyart is magában foglaló román közigazgatási kerülettel, folytatva azon, amely már az egész Habsburg-monarchia keretén belül Követelt egy román föderális tagállamot, és végezve azon, amely^az összes románok egyesülését tűzte zászlajára^ ezt is két változatban. "Fogy Habsburg-uralom alatt, ha a Habsburgok látszottak erőseknek, vagy külön román birodalom kereteben, ha a román fejedelemségek], illetve az jo^u 1661 óta kialakult román királyság] akciái emelkedtek a nemzetközi piacon. Erdélyről mint Keleti Svájcról azonban a magyar parlamentben, amelynek 19ui óta'vagyok tagja, Maniutól és Vajdától hallottam a legszebb előadásokat, azoktól, akik ma Romániában Erdélyt képviselik. Ok fejtettek ki a legmeggyőzőbben, hogy Erdély teljes autonómiája - abban az időben természetesen magyar fennhatóság alatt - ós az autonóm Erdély ^rétében a három nemzetnek, a románnak, a magyarnak ős a szásznak testvéri osztoz- i kodása a központi hatalomban és a területileg szétvá lasztott ( helyi nemzeti önkormányzat az egyedüli megoldás, amely Erdély nemzeti u-«.3jet biztosítani tudja. , , / Tó/Tó /Folytatása és vége következik/
