Napi Hírek, 1933. szeptember/1

1933-09-14 [0306]

§ A Magyar Távirati Iroda frelonti: A Mezőgazdasági Múzeumban a lengyel vendégek tiszteletére tartott bankotton Janta Polczynski volt lengyel földmivfjlésügyi miniszter, a lengyel kormány kiküldöttje a következő beszédet mondotta: Eminenciás Uraim! Kegyelmes Uraim! Uraim! Midőn Lengyelországban volt szerencsénk fogadhatni kedves maf

var barátainkat, akik szivesek voltak velünk együtt Ünnepelni égy közös ősünk emlékezetet, épen végefelé járt a történeszek nemzetközi kongreszszüsá, ' amelyet Varsóban tartottak* A tudósoknak e gyűlése alkalmával felvetették a kérdést, vájjon a

>

jelenkor^történelmének is becsvágyó célja-e, hogy a régi formula szerint Tf magistra. vitae"- az élet mestere legyen. Nem szándékozom ezt a kérdést tudományos szempontból taglalni és arra szoritkozom, hogy gyakorlati-következtetést vonjak le belőle: Vájjon az emlékünnepek a halottaknak szólnak, avagy pedig az élőknek? - Bármennyire nagy rab ec sülöm is személyem szerint az elmúlt nagyságot, csak az olyan emiekeknek tulajdonítok jelentősséget, amelyek nem szűntek meg élni. István király története, bar 400 évre nyúlik vissza, nem szűnik meg/ ' nekünk, lengyel éknek. Mindazok a nagy kérdések, amelyek askor Lengyelország sorsa előtt felmerültek, na ugyanazok. / szivünket megdobogtatni, István királlyal Lengyelország koronájáért a szomszédos nagy hatalmasságok vetélkedtek. Lengyelország számára a biztonságot és a bekét biztosíthatta volna az a gondolat, ha sorsát ezek egyikével öszszekapcsolja. Lengyelország jobbnak látta, hogy saját utján^járjon í mert érezte,hogy egy nagyhatalom támogatása gyorsan gyámkodássá változik ' és a vége az, hogy elhagyja azt, ami minden nemzet számára a legbecsesebb, s ez az egyéniség. Longyelország amikor királyának olyan fejedelmet választott, aki vetélytársaival összehasonlítva mindenekelőtt személyi kiválóságokkal rendelkezett, nemkülönben pedig azzal az előnnyel,hogy egy baráti nemzőt fia és aki a nemzeti függetlsnségnek ugyanazokat a nagy elveit hirdette,bizonyságát adta annak a "szándékának, hogy senkit sem akar uszályként követni,, hanem meg akar maradni önmagának. AZt niszem. nogy a mai iieogyelország helyzete; nem egyszer felveti ugyanezt a kérdést es -ben gye lorsz ág erre "mindig ugyanúgy fog válaszolni azzal, hogy megőrzi elhatározása szabadságát. István király ' . emléknapja ezért inditja fel minden lengyel szivben_a megkapó aktualitás^ .; ezért jövünk el emlékének hódolni ahhoz a nemzethez, amelynek szülöttje. Egy nemzet életképességériek bizonyítéka az, hogy nagy embereket tud létrehozni, mert ők azok, akik a történelmet ' * " ionnálják. Egy nemzet, amelynek már nem támadnak nagy férfiai, el van Ítélve, megszűnik élni. Amint a'katolikus egyház szentjeit az Isteni Gondviselés zálogának tokinti, amint az ótestamentumban a prófétákat tekintették a nemzeti feladat folytonssága '• bizonyságának . - akként a polgári történelem láncában a nap- emberek kovácsoljak a szemeket. A XlX.szazad folyamán már-már azt hitték, hogy lehetséges a névtelenségbe átmenő történelem, amelyben a nemzetek a személyiségeket eszmékkel, az együttes erő feszülté sbol származó rendszerekkel helyettesitik. Fel kellett ismerni, hogy tévedtek, mert egy esfcme, még a legigazságosabb is, holt betű marad mindaddig,amig nincs mozgatóerő, amely életet ad neki. Ez a mozgatóerő az ember! Ha az ember azt kérdezi magától, miben áll az emberek nagysága és ha az ember megkísérli e jellemző vonásokat kiemelni István király történelméből, első helyen nem egy hagy terv elgondolását emliteném, bármilyen geniális lett légyen is az. A történelem az elgondolás és egy nagy mű végrehajtása közötti aránytalanságnak túlságosan sok tragikus pildáiat mutatja. A nagyság épen annyira abban áll, hogy valaki . " a dolgok valóai értékét meglát ja, mint abban, ha valaki számba tudja venni a megvalósítás lehetőségeit. , i c-.rJ^kt Bl/Sz /Folytatása következik/ u ' ' J . _ ' ORSZÁGOS LEVÉLTÁR