Napi Hírek, 1933. augusztus/2
1933-08-30 [0305]
0-0 § ? á r i sból jélemtik:. Az Eurppéen^folyóirat hasábjain Ahdró ""Delacour, aki Claude Eylan Írónővel együtt résztvett a budapesti Nemzetközi Újságíró Kongresszuson budapesti Emiékok l \ cimü cikkében a lognagyobb elragadtatás hangján számol bo budapesti élményeiről. Bevozotolog nagy olismoréssol és dicsérottel iemortoti Eylan asszonynak a iicvue do Dcux Mondes_ban mogjelent cikkét, amelyben Eylan asszony szinos és megkapó képet fost a gyönyörű magyar főváros szépségeiről* iuindonbon osztom, irja Delacour, Síylan asszony lcIkosodését. A kongresszus idogon résztvovőiro különösen nagy hatással volt a -••j v .:.r. nemes magyar vendégszoretot molegségo és gazdagsága.De nagyszerű volt ez a vendégszoretot azért is, mert még az anyagi bőségnél is több volt bonne a szív és a szollom gazdagsága. Ez pedig sokat jelent. Már a DD górkczéeünk a gyönyörű dunai ut utan a tiszteletünkre tündérileg kivi lágitott városba valóságos apotheozis volt, Delacour ezután idézi azokat a lelkes sorokat, amelyekékéi .eylan asszony le irja a ffiunákqrzó ás az esti Dunapart páratlan szépségeit, majd maga is nagy elragadtatással ir a korzó mozgalmas életéről, a kávéházakról, cigányzenéről és a szépséges magyar asszonyokról. Mindebben , irja, van egy csonp^kolcti hangulat,, ós valóba, ez az enyhe hangulatos es derült májusi éjjel mintha az il.v. c. Ezeregyéjszaka ogyik gyönyörű éjszakája lott volna. A cikkiró 'azután beszámol a kongresszus résztvovőinok a kormányzónál történt kihallgatásáról és a Várkortbon rendezett korti ünnepélyről. A csodálat ős tisztelőt hangián ir a kormányzóról, aki majd mindon résztvevőt saját anyanyolvén szélit ott mg és amit mondott, jóval több volt egyszerű udvariassági szólamoknál. A háború előtt - mondotta Delacour szerint a kormányzó a francia újságíróknak - könnyebb volt a magyar élőt. Az ország bővelfedett mindenben. Lakosai abbar|a meggyőz édesben eltek, hogy semmi veszély sem fenyegeti őket. Az emberek több időt szentelhettek kedvtől esőiknek ós a , zenének. ' • Ma nehéz a . ^ magyarság óxotj, jövője bizonytalan. Ma keményen kell dolgozni." Dc ez is csak hasznára fog válni a magyarságnak. Mint az ogyos omborck, a népok is csak balsorsukban találnak önmagikra, csak a küzdelem c rősíti és csak az áldozatok re ma sitik meg őket. Bizom Magyarországban, mert nem tört meg a sorscsapások alatt. Delacour ezután azt kérdőzi , mikópon lőhet az, hogy a losujtott, szenvedő Magyarország ilyen nagyszerű és gazdag vendégszeretettel fogadta vendégeit és hogy ezek egész idő alatt ogyotlon hangját som hallották a siránkozasnak vagy sopánkodasnak. A kérdésre maga adja meg a választ, amikor ozt irja: A magyar nép sokkal lovagiasabb, semhogy méltatlan eszköz öltkel loalázo szánalmat igyekeznék kcltoni magi iránt. Nem siránkozik szerencsétlenségén, hanem f igazság-ot kér. Horn teszi közszemlére balsorsát, nom akar bajai mutogatásával hangulatot ^kelteni magt iránt. A magyaroKnál hagyomány a aocv£Í>. Vendégszorotet és hagyomány, hogy a vcn&egnok odaadja mindonétki, amije csak van. néha talán azt is, amije nincs. A cikkiró nagy csodálattal ir arról az előkelő tartózkodásról, amellyel a magyarok vendégeik előtt saját bajaikról ós sérolmcikről beszóltok. Annál tobb érdekes részletet hallottak a francia ujságirók arról, hogy milyen régi. évszázados kulturális és történolmi kapcsolatok fűzik Magyarországot Franciaországhoz, 3£g Végül megállapítja, hogy^u dacost légkóro ogy ál tálában nom hatott idegenül a franciákra. Ugy érezték magukat, mintha valamely délfranciaországi városban sétáltak volna. ' • * CMK/.ínnx in
