Napi Hírek, 1933. április/2
1933-04-25 [0297]
A kormány azon a nézeten van. hogy a létszámokat helyesen kell megállapítani. Olyan lehetőségeket kell biztosítani a kormány számára, amelyek en^ek a szándékának megvalósítását fizikailag os jo-ilag Is lehetővo teszik. Az ifjúság elhelyezésének kérdése nagy mertekben függ össze ezzel. A nyugdiikérdésnél két gondolat mer^ült fel. Az a*yik a oár régebben walegetett nyugdíjbiztosítás kérdése. Kost sem látóm adta az előfeltételeit annak a me .oldásnak, amely szabályszerű nyugdíjbiztosítási ügylet révén könnyíthetne az állam helyzetén. A javasolt másik S egoldasaak a nyugdíj járulékok felemelése utján való megoldásnak ereendó hibája van. Abból in^ul ki, hogy az aktív tisztviselőknek adjunk nagyobb illetményt, hogy ebből magasabb összegű nyugdíjjárulékot tudjanak fedezni. Ha naryoob illetményt tudnánk adni, akkor sok minden máskép fejlődnék, s ez a kérdés sem volna olyan súlyos. Felvetették az állami számlaadós sarok kérdését. Itt túlnyomó részben belföldi adóssági ize tésról volna szó. Tényleg az a törekvésünk, ho v ha e velőre kisebb mértékben is, de megindul!unk ebben az irányban, hogy lehetővé tegyük e számlák rendezését, ami kétségtelenül hozzájárul a s-azdasái élet relleniitéséhez. A"külföldi államadósság,ok kérdésében gyakran figyelmen kivül ha^-nak e-rv szempontot a vitákban. A külföldet egyáltalán nem lehet valami erysé^es egésznek elképzelni. Külföldön is két különböző érdek van, a termelő ós a tőkés réte érdeke. A termelő el akar adni külföldön épen u.y, mint mi. A tőkés tu'-ia. ho-ry ha erőltetik kivitelüket, és a behozatalt visszaszorítják, lehetetlenség, hogy áruik megvétele mellett még adósságainkat is megfizessük neki;:. A tőkés ezért hajlandó a mi kivitelünket előmozdítani• A hitelező természetest . szövetsegesitok. aki igyekszik nekünk piacot szerezni. Kétségtelen, hogy az ar-és értékesítési viszonyokban igen nagyarányú eltolódások álltak .be^ de kérdés, hogy állandóak-e erek, va..';y i r ~ei lenesek., * ... Ha ezek az eltoló ások áliandoaknak fognak bizonyulni világgazdasági vonatkozásban, meg fo-ják keresni a módokat arra, hogy a mezőgazdaságnak. mint termelési ágnak 'w - s ezzel az agrárországoknak helyzeten általános so.ités történjék:. Mi nem fogjuk determinálni tudni ezt a világgazdasági folyamatot. Ennek következtében egyetlen helyes és okos politika csak az lehet, hogy megtegyünk minden intézkedést abban a tekintetben, hogy amákor az ideje eljön, bele tudjunk kapcsolódni a kialakuló rendezési vonalakba. Addig meg kell őriznünk erőinket. Ez rendkívül nehéz és idegekre menő politika. Több id e^'kell hozzá, mint ahhoz, hogy az amber cselekedjék és rohanjon egy irányba t amelynek eredményét előre látni nem tudja. Mindig viryázni fogunk es résen leszünk, de semmiféle olyan eíharao kódott intézkedésekre~nam vagyunk kaphatók, amelyeknek következményei beláthatatlanok szamunkra. Különben is külföldi versenyképességünk kérdéseit valutáris experimentumokkal elintézni nem lehet. A valutáris kérdésnek általában oinamikai szempontból túlzott jelentőséget tulaja ©ni tanak. A fizetési mérleg egyensúlyát devalvációs valutapolitikai intézkedések helyre nem állítják. Egy átmeneti bódulata korszak után njbol ott áll ,:z egész probléma a mag.: élességében. • ""' A valutáris és hiteluVyi intézkedések lényegét Kállay Tibor igsn' helyesen fo lalto össze abban, hogy ó az.árszínvonal fenntartásara helyezi a legnagyobb súlyt. A mo :#m részéről is azt hiszem, hogy az arkórőcs egyike a lo.efontosr.bb gazdasági ós szociális kérdéseknek. Ezért minden törekvésem az lesz, ho 6 y az árviszonyok tarán forradalmi változások nálunk be no álljon k, hegy a magyar valuta vásárló erej át és*tarsa*almi nyugalmat fenntarthassuk. Minoenféle kalandos kísérlettel szemben a kormány ezután is a lereré'Uyesebben állást foglal és.nem fog kísérletezni sem hitelügyi, sem valutapolitikai téren, hanem a józanság politikájával a nyugalmat igyekszik fenntartani és megerősíteni. Mégesyszer köszönetet mondok a tárgyilagos és igazán mélyreható bírálatért. /Folyt. köv./fiVVi OHSZMiOS LEVÉLÜÍ
