Napi Hírek, 1933. április/2

1933-04-20 [0297]

Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter köszönetet mondott az előadók munkájáért és a vita során elhangzott tárgyilagos felszólalásokért, ígyetért azzal a felszólalással, hogy a közoktatásügyi tárca költségvetése a gyilkos csökkentések miatt a legteljesebb önmegtagadást jelenti a,tárca minisztere számára, A költségvetés egyes tételeinek fenntartása jóformán csak elvi álláspontot fejez ki; ilyen például a műemlékek védelmére felvett 19.000 pengő, amely összeggel műemlékvédelmet csinálni^nem lehet. Szemben a tárca előző évi költségvetéseivel a mostani költségvetés különlegessége az, hogy a tételek lebontását nem a teljes lirmritás szellemében hajtják végre. Bár az adott gazdasági és pénzügyi viszonyok között nagyobb Összegeknek újra való felvételétől tartózkodni kellett, azért általános kultúrpolitikai törekvésének kifejezéseképen egyes'tételeknél mégis kénytelen volt az előzőknél nagyobb összeget felvenni. Az elvi jelentőségű tételek között szerepel a népművelésiéi felvett többlet, ami azt jelenti, hogy a népművelés terén szervesebb és hathatósabb munkái kivan. Egy másik ilyen tétel az okleveles ifjúság élbelyezésének kérdésével, illetve ideiglenes segélyezésével függ óssze és diákjóléti célokra bizonyos többletet vett fel a költségvetésbe* Ennek annál inkább örül. mert a bizottságban felmerült az a felfogás, hogy e kérdésnek elősegítése a közoktatásügyi miniszter feladata* Van azonbai ; egy különleges ok is, az, hogy a tárca körében vannak épen olyan oklevelesek

? eleiknek elhelyezésére nemigen alkalmazható az a tó tál, hogy az állam köteles elhelyezésükre, mert a tanerők egy meghatározott életpáljára készülve jóformán csak az iskola keretében tudnak elhelyezkedni. Ez a lebontás szükségszerű következménye az általános gazdasági és pénzügyi helyzetnek. Szembehelyezkedik azzal a felfogással, hogy a kulturális intézményétet, általában a kultúrát, le kell bontani és igy kell megtakaritani azt, amit más téren az államnáztartás nem tud megtakarítani. Ez a kultúraellenes hangulat ugy állit ja be a tárca kiadásait* mintha minden kultúrintézmény fényűzés volna. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozik. Szivcsen vállalta a mostani költségvetési" csökkentesek nehéz és önmegtagedást követele feladatait abban a reményben, k>gy az államháztartás rendbehozatalával megalapozhatnak egy olyan egészséges kulturpolitrkát, amely az életképes ős állandóan megmaradó intézmények fejlődését és életműködését biztosítja. Az a kulturpoli ti kai elgondolás, eme lyne k a lapján a csökkentést végrehajtani kívánja, az idei költségvetésben nem érvényesül, mert nagyjában alkalmazkodni kellett az eddigi eszközökhoz és módszerekhez és nem volt idő az előkészítés alatt álló szervezeti változz tatások végrehajtására, amelyek lehetőleg ez év folyamán bizonyos mertékig érvényesülnek. ... „_ . . , Az egyetemek, középiskolák csökkentesénél, az egyes intézmények megszüntetésénél, összevonásánál vagy átszervezésénél nem érvényesülne tnek^tisztán a pénzügyi szempontok. Kultúrpolitikai megfontolás alapján kívánja elbírálni, hocy mely intézményeket kell megtartani vagy fejleszteni. Itt kerül szembe a lesutóbbi évek költségvetése ben érvényesült elgondolással, amely szerint ott lineáris lefaragás történt azon az ala pon, hogy valamennyi intézményt átmentsék a jobb időkre. Nagy,veszedelmet lát az egyetemeknél, a középiskoláknál és más intéz ényéknél is abban, ha egy ilyen lineáris lefaragással valamennyi intézmény ege ssséges működését megbénítják. Erről az útról kénytelen letérni-. A legalaposabb.munkálatok folynak abban a tekintetben, hogy minden téren bizonyos megtakarításodat érjenek el az életképtelennek bizonyult, elnépteleneoett vagy a magasabb kulturális szempontok szerint nélkülözhető intézmények cs tontese felé* vezető utón. A két lehetőség közül, hogy t,i, valamennyi.intézményünket elsorvasszuk-e vagy a legfontosabb és életképes kulturális intézményeinket épségben átmentsük a jobb időkre, ő az utóbbi utat választja. Bo/Vá /Folyt. kÓV.^RSzÁíWSLEVKLTAA