Napi Hírek, 1933. január/2

1933-01-29 [0291]

/Gömbös és Bethlen Debrecenben T\T folyt./ -"\ jSl kell jönnie az időnek, amikor a vámtételeknél bizonyos vonatkozásban mérséklések történnek. /Éljenzés./ A miniszter olnök ur ezt kilátásba is * helyezte, de ne méltóztassanak azt hinni, hogy azt a gazdasági fejlődést, amelyet a kartellek fogalma jelöl, valaminő varázsvesszővel máról '. holnap­ra meg lehet szüntetni. "Van egy harmadik tér is, ahol a gazdákat védeni kell: a kamat terén. Amit ebben a kérdésben a nyáron itt mondottam, ma. is szószerint állom. Az a felfogásom, hogy amig a mezőgazdaság termel vényeit megfelelő áron elhelyezni nem tudja, rögzíteni kell a mezőgazdák adósságait és a kamattételeket olyan alacsonyra kell megszabni, hogy a gazdák el is bírják azokat.-Azt állították rólam, hogy én a nyáron azt követeltem, hogy 1 ^le­gyen a kamatláb. Ilyet én nem kívántam. Én azt mondottam, hogy külföldi vo­natkozásban 1 fcf-ot sem tudunk megfizetni, azt mondottam, hogy a gazdák adósságait rögzíteni kell. Ezalatt pedig azt értettem, hogy a mostani súlyos időkben a gazdáktól nem lehet tőketörlesztést követelni es azt mondottam, hogy a meglevő gazdaadósságok után olyan kamatot kell megállapítani, ame­lyet a gazdaközonség eibir. Ezt tartom az egyedüli lehetőségnek arra. hogy a gazdáknak megfelelő védelmet biztosítsunk. Most átmeneti időben élünk és a gazdák véaelue szükséges mindaddig,amig a gazdaadósságok végleges ren­dezése a világgazdasági helyzet figyelembevételével lehetséges nem lesz. Mert no higyje Magyarországon semmiféle finánctudós, hogy ettől a véglegos rendezéstől el lehet tekinteni. Ez ajyégleges teherrendezés annyit jelent ni > ; majd, hogy összhangba kell hozni a gazdák terheit azzal az ár esess élboly a termel vények árában bekövetkezett. /Altalános helyeslés és taps./ Ha ma valaki az eredeti összegeket fizetné vissza, háromszor annyi értéket adna vissza hitelezőjének. . • a Amint valamikor szük­ség volt a valorizációra, ugy ma ^hangsúlyozottan szükség van a devalorizá­ciora. A földtefaer ily-modon való rendezésének jönnie kell, csak az a kér­dés, hogy mikor, milyen formában és milyen eszközökkel, ha nem is most, későbben, amikor a lehetőség meglesz. Néhány szót kívánok szólni a kormány politikai programm járói '•v vagy legalább is arról a rendszerről, amelyet én képviseltem. En ugy láttam, hogy Magyarország a trianoni szerződés következtében második mohácsi csatát vesztett el. /Ugy van, ugy van !/. En ugy láttam, hogy a nemzet szempontjából a lét, vagy nemlet kérdése van felvetve. Ugy lát­tam, a trianoni szerződés felvetette azt a kérdést, megjtudunk-e egyáltalá­ban élni a jelenlegi határok között. Abban a meggyőződésben éltam es élek most is és hiszem, hogy él minden gondolkozó magyar ember, hogy ilyen viszonyok között • •: félre kell tenni a magvar emberek közti csetepatékat és helyre kell állítani a nemzeti egységet ugy, ahogyan a miniszterelnök ur mondja. Olyan időket élünk, amikor nem szabad kísérle­tezésekbe bocsátkozni. En azt a rendszert képviseltem, amely szerint Magyar­országon erős vezetésre van szükség, mert ez az ország akkor tudott si­kereket felmutatni, ha erőskezű vezetői voltak. Szükséges volt és szüksé­ges ma is, hogy az államhatalom olyan férfiak kezében oszpontosuljon, akik vezetni tudnak és fenntartják az érintkezést a társadalom minden ré­tegével.'/Éljenzés és taps./ He mondia senki, hogy azalatt a tiz év alatt amig én a kormány élén álltam, ellentét volt a kormány és a magyar nép lelke között. Voltak ellenzéki emberek, de mikor nem voltak ? ilyen össz­hang sohasem lesz. Állítom azonban, hogy a magyar nép túlnyomó többsége emögött a rendszer mögött áll. A magyar nép erős kézzel való vezetése megköveteli,.hogy a nep irányítást kapjon, hogy legyenek olyan férfiak, akik meg merik monaani az igazat akkor is. ha az nem kellemes. /Nagy el­lenzés./ Utánam gróf Károlyi Gyula vette at a hatalmat, aki idealista férfin és nagy szolgálatot tett az országnak azzal, hogy bizonyos intéz­kedések megtétele érdekében feláldozta személyét. Ne méltóztassanak leki­csinyelni azt az áldozatot, amelyet ő hozott. Gróf Károlyi Gyula idealis­ta volt, azt gondolta, hogy elég a jócselekedet és nincs szükség arra, n 9gy J° szóval is tartsuk a magyar .népben a lelket, a hitet és a remény­séget a jövBben. /Folyt, köv./ •

Next

/
Thumbnails
Contents