Napi Hírek, 1933. január/2
1933-01-23 [0291]
§/-/ Prága, január 22./?"agyar Táviiati Iroda/ A Prágai Magyar Eirlap Benes külügyminiszter le&ito'abi expozéjáról, ílíétő-ee Benesnek a revizió dolgában elfoglalt álláspontjáról többek közö.t a következőket irja vezérei-kében: , Mi is a békét akarjuk, de azokban az előfeltételekben, amelyektől a külügyminiszter a béae megszilárditását várja, mi annak akadályait látják. Benes nem tudott az események alakulásához 4 alkalmazkodni• xiz évvel ezelőtt megteremtette a kisantantot és még ma is ugyanazt a nótát, fújja, mint tiz év vei ezelőtt. Maga dönti meg "azokat az elveket, amelyekre egész politikáját épitette. Ha pillanatnyilag kellemetlennek találja, megtagadja, vagy kikapcsolja a népszövetségi egyezmény.ek vagy. a szerződéseknek kényelmetlen pontjait. Például elismeri a népszövetségi egyezmény 19. szakaszát, amely a békés revizióra módot nyu t,.de eg;/ben felháborodással utasitja vissza az alkalmazása érdekében kifejtett propagandát, amelyet izgatásnak minősit. Könnyű felismerni azokat a:s alanyi szempontokat, amelyek magatartását be?olyás-vLiák. Külügyminiszterünk közéleti pályafutását nem ónajtja a kttlugyainiszterBépei befejezni, toábbi becsvágyai vannak, amelyekre végzetes csapásokat merhetne az olyan kesc.eményezes, amely, _ a tömegek előtt hangulatkeltésre felette alaalmas. Akik a békeszerződések létrejöttének körülményei Tel tisztában vannak, fel tudják mérni Benes politikai cinizmusának mertekét. A győztes államok államiérfiáinak naplójegyzetei a leglesuUóbb képet adják annak a tájékozatlanságnak, amely a békeszerződésekre ran omta bélyeget, A Millerand-fóle kisérő levél Lloyd George ismert kijelentése, hogv a tömeg várakozását voltak kénytelenek annak idején k'dégiteni es ezért is vettek el a békaszarrződéseko* a revizióra vonatkozó pontokat, a mi álláspontunk jogosságát és törvényességét erősiui meg. Hogy Benee mennyire átérzi a helyzet jelentőségét, azt igazolja a nánszavazás kérdésében elfoglalt álláspontja. Senki sem beszélt ugyanis népszavazásról, de ő már nem hajlandó elismerni a népszavazásban a"népek akaratának hii megnyilátkoz sát. Annak ellenére, hogy az Ő szempontjából ennek kellene a legegyszerűbb kérdésnek lennie. Ha Igaz az, amit ő és társai hirdetnek, hogy tökéletesen megoldották a kisebbségi kér.ést és teljesítették a vállalt kötélor.ettségeket, akkor ennek bármilyen népszavazásnál a polgárok megelégedettségéből ne 11 kifejezésre jutnia. Mi a Csehországban é-ő sok százezer magyar nevében önérzetesen vágjak Benes arcába, hogy nem hatalmaztuk őt fel soha, hogy helyettünk nyilatkozzék. Nem islerjük el soha, hogy az ő megelégedetts?ge egyszersmind a mi megelégedettségünk és annak megál'.. pitását, hogy mit akarunk Jfedáig is és ezentúl is-kizárólag a magunk sz-ma ra fogjuk fenntartani. De azért" nem kell a jövő miatt aggódnunk, mert egy rövid megjegyzés expozéja végén belevilágit Benes gondoktól temes lelkeoe. Elismeri, nogy a gazdasági válság megköveteli az együttműködés érdekében a politikai kérdések megoldását, fizt józan ember aem képzelheti el másként, mint a népek lelket mardosó igazságtalanságok megszüntetésével. Benes merevségébea még mindig ahhoz a dogmához ragaszkodik, hogy a diplomata fő feladata, hogy minél többet kapjon és minél kevesebbet adjon. Ha majd rájön, hogy bizonyos helyzetekben a sok is kevés, a kellő pillanatbán azonban a kevés is sok lehet, akkor fogja megtenni az első lépést a reálpolitika felé. ~j" w*n2*0t
