Napi Hírek, 1932. december/2

1932-12-17 [0289]

/Gömbös Gyula Győrben. II. folytatás./ - Vannak emberek, akik csak akkor okosait, ha más-mond valamit, akik nem szoktak sem okosat gondolni, sem okosat cselekedni. Ma ki kell küszöbölni az ilyan tipust a vezetők sorából. 3zzel nem azt mondom, hogy ne bíráljanak engem - mert ezzel is szoktak vádolni. Aki ismer, tudja jOl, hógy bármilyen sok bennem az elhatározd- és cselekvőképesség, minden el ha '•;arozásomat és cselekvésemet alapos megfontolással támasztom alá.Nem a bírálat ellen inaitok tehát hadjáratot akkor, amikor ezt moncb m. hsnwn a negatív emberek ellen, akik nem tudnak cselekedni és akik nem építő munkát végeznek. Ma ugyanis elsősorban épitő magvarok?van szükség. Ma csak az a nemezét tudja megállni a helyét a nemzetek küzdelmében, amely befelé a legerősebben juttatja kifejezésre a nemzeti sorsközösség gondiatát. Ha ebből a szemszögből nézem a aolgokat

; azt ke.l mondanom, hogy én járok a hofyes uton akkor, amikor egyaránt testvéremnek tekintem a mágnást és a munkást. "71c^ - Kifogásolták azt, hogy túlsókat utazom. Ki-ki azt teszi, amit tud és annyit tesz, amennyit tud. Nem tehetek arról hogy bizonyos aktivitás szorult belém s ha Miskolcra, Nagykőrösre és Szolnokra megyek, szü kebb hazám, a Dunántúl is elvárhatja tőlem

? hogy idejöjjek és itt is végezzem a magyar élet szánté-vető jenek feladatát. Annakidojén tusolt az eges z Ház és az ellenzék is, amikor azt mondottam, hogy mély szántásra van szükség az egész vonalon. Igaz, hozzáfűztem ehhez, ázért^ hogy befordítsuk a barázdába á dudvát. A magyar életben sok ' dudva él tuaatosan és öntudat alatt s ezekkel becsületesen lé kell számolni. Nem kerülöm az akadályokát és nem kerülöm a kérdéseket sem. ugy érzem, elvárja ezt őszintén mindenki* - Az utolsó évtizedben rendkívül sok uj gondolatot csempésztek be a magyar közéletbe. Boldog volnék, ha most minél több munkás t volna itt és'hallana engem, akit mindig vörös posztóként emle •ettek a munk ás sás előtt. Szózatom, amelyet rádión keresztül intéztem, a'nemzethez, a magyax uebuvérékhez, mindenkinek szólt, a munkásságnak is, Nem egyik vagy másik tariMosSályra támaszkodó

1 politikát tircettem, hanem a ^W**^ gondolatát, amely minden társaoalmi osztályt'magába olel. L

^*>J^l*$T ladaimi berendezkedésnek fcrvényszerusj^ van* A {

Z

n

\

0

l^vS\^\^^Ek' kiváltságos társadalmi osztályok, amelyek előjogokat yinplkainak maguknak, amelyek nyomán aztán az egyikből parancsoló, a másikból alávetett les* ü-rre gondoltam akkor is. amikor a tőke és a ^'

köZOt

ÍÍ+^r

r

hU ^át és éle fekének be kell látnia, hogy neffi más.a ^^^^^J^^^V ®int te* ad ion a dolgozó embe éknek, /Zajos taps és helyeslés/ A tote is,,mint minden, ami a nemzet életében jelentés szerep* játszik, csak eszköz. En B csak eszköz vagyok. Amikor a Dunántúl járom, erőteljesen érzem eszköz mivoltomat a nemlét, kezében. A mai időkben nem lehetnek kiskgájjrok, mert a huszaaik század ezt nem türi el. Ma mindenki - nagy vagy kicsi - alázatos lélekkel tartozik S§nilFafaStzUk^| a nunkás és.munkaadó ' elgondolt érdekképviseleti rendszer alapján jojito össze munkaadójával a /ölf asztalnál és %y tárgyalia meg a maga bajait es a maga ügyet.^.rra törekszem, hogy ne látkta'lan keeek eszközeként szerepeljen a magyarnnn kásság! haséi teljes sorsközösségben éJve tudja megtalálni a maga elete t es megvafSsitani a miga céljait. Ak! ismer engem miní munkaadót ludia jól hogy milyen atyai gondoskodással vagyok a munkássággal ssenbtt.a ha f egyelmeí kívánok tőlük, ezt is csak azért teszem, hogy az o erdeküket szol&Mf Folyt köv. • ORSZÁGOS LEVÉLTÁR