Napi Hírek, 1932. november/2
1932-11-30 [0287]
5 AJfearar Távirati Iroda jelenti; £ Y^ejMieben összeült nemzetközi döntőbíróság előtt - amely Üoldati Ágost svájci szőve tségi' biró elnöklésével ülésezett - Magyarország és Ausztria konmányáaak megbízottai november 27.-én egrezséget kötöttek a bécsi volt udvari és hitbizományi közgyűjteményekben őrzött magyarhronatkozásu muzeális és könyvtári tárgyakból való részesedésünk tekintetében. Hóman Bálint dr,vallás- és kozoktatö.sgyi miniszter ma délelőtt fogadta a sajtó kénviselőit és a következőkben . * ' ismertette előttük az egyezmény jelentőségét: Az egyezmény régóta húzódó ügyet juttat döntésre, amelynek elintézése a Magyarország és Ausztria közötti barátságos viszony szempontjából is nagyon kivánatos volt. Tnumfálásra semmi okunk sincsenmert a magyar tulajdonba kerülő tárgyat nem jelentik a Bécsben levő teljes magvaryonatkozásu anyag átvételét; minthogy azonban e sorozatban mégis bennfoglaltatnak a magyar történelem és művelődés szempontjából legnevezetesebb és legismertebb magyar emlékek, meg lehetünk elégedve. A magyar szakértők, köztük magam is, mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója, kezdetben nagyobb kívánalmakkal fordultunk az osztrákoknoz, azonban a békeszerződésben emiitett "szellemi tulajdon" fogalmának homályossága miatt összes igényeinket' . nem tudtuk. ^Aw^tetw Lényegbe vágó eltérés volt a magyar- és^szt^ák felfogás között atekintetben, hogy mi a történeti Magyarország, ők pedig a mai Csonka-Magyarország határai szerint definiálták a "szellemi tulajdoni". Ebből az álláspontunkból a tényleges helyzetre való tekintettel, sajnos.még az előzetes tárgyalások: során engednünk kellott és igy estek ki ap tárgyak köréből a . * mai államhatárokon kivülesö területen talált és a honfoglalás előtti időből sadiv mazó összes leletek, köztük a magyar közvélemény által a miénknek tudott nagyszentmiklósi hun-bolgár lelet és a verespataki római viasztdb~ Iák, T^Ut^dt^ ' Álláspontunk teljes érvényesítésének másik akadálya az <J a körülmény volt, hogy a nemzetközi tudományos közvéleménynek megfe- g lelően magunk is kényt elénk voltunk elisierni azt az osztrák elvet, /d hogy — egyébként méltányos kívánságainkhoz való merev ragaszkodással - ^ a világhírű bécsi gyűjtemények egységének teljes megbontását nem ki- 3 vánhatjuk. Ez egyébként magyar nemzeti szempontból is kivánatos volt, mert a mi szempont un kb ól semlhet közömbös, hogy az európai közgyüj- .3 temények legjelesebbjeiben a magyar J3 nemzeti művelődés emlékei oíiyen hangsúllyal vannak képviselve. Ezért cÍ5 elégedtünk meg a legfontosabb emiekeket mégis nekünk juttató kisebb ~\ eredménnyel, s a kevésbé jelentős tárgyak átadásának forszirozása he— ^~ lyett inkább a Bécsben maradó magyarlvonatkozásu műtárgyak közös jei- Afl legének biztosításira és a magyar kutatók 1 ; . i,szabadsagának J biztosítására helyettünk súlyt. Etekintetben az egyezmény kétségtelenül^ jó eredményt hozott. ^ A^Jl^Lí^^ ~J Az egyezménnyel, illetőleg a két kormány részéről remélhetőleg rövid időn belül foganatosítandó ratif ikálással~Magyaroország tulaidonába j'itó tárgyakból és az 1926 s évi levéltári egyezség alapján ^ már korábbam átvett Jevéltári anwból a Magyar Nemzeti Múzeum disz- <gg^ termében külön kiállítást kivánok rendeztetni, mielőtt az -;:'y.- anyait l&i az illetékes nemzeti közgyűjteményekben véglegesen elhelyezném. E ki- *3 állitás rendezésére természetszerűen azok a szakférfiak hivatottak, akiknek az egyezség előkészitéseben és a tárgyalásokban is döntő szavuk í| volt. A rendező-bizottság elnökéül é \ megfontolás alapján Petrovics Cv 3 Eleket kértem fel, tagjaiul pedig Varjú Elemér, ós Jakubóvits Emil *JÍ •Nemzeti Múzeumi, Dőry Ferenc országos levéltári igazgatókat, továbbá J 3 Hoffnann Edit és Tóth Zoltán múzeumi igazgató-őröket küldöm ki. i 3 Különös elismeréssel és köszmettel kell megemlékeznem báró M £J Szterényi Józsefnek a kulturális érdekek iránt igen nagy szeretet rol tanúskodó munkásságáról és a kultuszminisztérium képviseletében eljáró bv petrovics Elek • fáradhatatlan bu«s.lmáról-és odaadó ügyszeretetéröljr L N
