Napi Hírek, 1932. november/2

1932-11-20 [0287]

Mintha megállt volna a magyar közélet egy hanyatló korszak bálványai előtt, mintha füstölgő oltárok mellett, amelyeken egyes pártok áldozatot hoztak már haldokló isteneknek a maga haláltáncát járta volna a magyar közélet, - Ilyen légkörben jött Nagyatádi^Szabó István, ilyen légkörben nyilt meg a magyar törvényhozás kapuja e^nisége előtt. Mint tőzsgyökeres magyar falu szülöttje jött oda es mégis mintha idegen leot volna abban az időben otc. végighallgattam s velem együtt sokan első felszólalását. A hallgatók egy része azt várta, hogy valamilyen elfajult agrárszocialista osztályharc politikáját hirdeti majd, a másik rész argumentumokra lesett a közérdeklődés homlokterében álló politikai kérdések eldöntése szempontjából. Csalódva távozott mindkét tábor . Nagyatádi-Szabó István a napi politika kérdéseit nem is érintette, beszedjében az.agrárszocializmussal rokon vonást nem is lehetett felfedezni. Egészen uj, de teljesen magyar lélek, teljesen uj. de magyar világ légköre domborodott ki beszédéből, A magyar falu nőnének eddig elhanyagolt problémáit fejtegette, a magyar nep tisztességtudó, de mely meggyőződésének hangján. Nem kezztyüdobás volt beszéde a fennálló társadalmi rendnek. Nyomatékkal hangsúlyozta a magántulajdon szentségét, más társadalmi osztályok jogos érdekeinek tiszteletben tartását, s az ország egyetemes érdekének egyoldalú társadalmi osztályok, egyoldalú érdeke fölé helyezését. Sokan figyelemmel hallgattuk beszédét és az volt az érzésünk, mintha abból és egyéniségéből a jövő világosságának sugara tört volna utat magának.'Mintna egyéniségében a magyar falu népének igazsága szólalt volna meg, ugy éreztük, hogy ha majdan a magyar közélet rendje az általános választójogon épül fel, Nagyatádi-rSzabd István az ő erős akaratával, de egyúttal mérsékletével erőssége lesz a nemzetnek. Nem egyedül éreztünk igy. Gróf Tisza István, akivel abban az időben őróla beszéltem, ugyanígy érzett. S ma, amikor hódolatunkat fejezzük ki az ő emléke előtt, kötelességemnek tartom ezt megmondani, mert nincs halottra nagyobb megtiszteltetés, mint az a tudat, hogy kortársainak legnagyobbika milyen érzéssel és véleménnyel volt személyisége felől. - A békés fejlődésnek, annak a reformmunkának, amelyet • Nagyatádi-Szabó István tervezett, útját állta a világháború kitörése. Jól tudjuk, hogy a nemzetet nem a harctéren győzték le hanem összetört a nemzet ereje a forradalmi lázban. Jól tudjuk, hógy a forradalom áruló kézzel nyitotta fel az ostromlott vár kapuit, amelyeken ke- • resztül az ellenség hazánkba törve elpusztította ezeréves otthonunkat. Ennek a forradalomnak élőkészitéseben Nagy atádi-Szabó Istvánnak semmiféle része nem volt. Amig a másik részen tudatosan és gonosz szándék- ' kai,előre megfontoltan ,részbeh pedig öntudatlanul ugyan, de hiúságtól, hatalomvágytól és más emberi gyengeségtől hajtva készítették elő a forradalmat, Nagyatádi -Szabó Istvánnal szemben ilyen vád nem emelhető. Százszor kevesebb része volt ebben, mint azoknak, akik utólag ővele szemben tettek szemrehányást azért, hogy abban az időben '. _ ••••• .' • ... nem vonult vissza a politikai élettől, hanem arra törekedett, hogy megfelelő reformmal újra he yre tudja allitani a falu békéjét. Az pedig kétségtelen, hogy amikor lefolytak a kommunizmus özönvizei és újból lehetővé vált az epitőmunka, egész erejét és tehetségét en^ek szentelte. - Az érdem oroszlánrésze azért, hogy a forradalom után a falu békéje újból helyreállhatoiv, az övé; az érdem oroszlánrésze azért, hogy a földnélküli magyar nép százezrei családi otthonhoz, földhoz juthattak az övé: az érdem oroszlánrésze azért, hogy törvényes intézkedéssel s végeredményében nemcsak az igénylők, de a kisajátítást szen— védők megnyugvásával is törtónheteU mindez, szintén az övé ./Folyt .köv./