Napi Hírek, 1932. november/1

1932-11-05 [0286]

§ A Magyar Távirati írod- jelenti: Horthy Miklósné, a kormányzó felesógo ma csto a következő szózatot intézte a rádión keresztül az ország társadalmához nyomorenybitó" akciója érdekében: - Mint minden évben, ugy czidén is, útnak inditottam gyűjtői veimet, hogy a. szűnni nem akaró inseg onyhitése érdekében keressék fel a megértő sziveket és emlékeztessék a társadalmat nyomorgó embertársaink szenvedéseire. Hogy czidén még* ezt az általam szokatlan módot is választottam gyűjtésem sikerének fokozására, tettem azon eélból

t hogy a társadalom szélesebb rétegeivel megismertessem nyomorenyhitŐ akoiom szükségességét,' céljait és ezáltal még intenzivebb adakozásra buzdítsam nemcsak a tehetősebb rétegeit a. magyar közönségnek^ do azokat az adakozókat is, akik csak fillérekkel járulhatnának hozza gyűjtésem eredményéhez. Mert nem szabad restelleni a kis adományokat sem, ne gondolja senki, hogy filléreket nem érdemes elküldeni, hiszen ha csonka. Magyarország nyol^milli őslakossága^ egyen ként csak 10 fillért adna, az már magában nyolcszázezer pengőt tenne ki. Tudom, sokan vannak, akiknek ez a tiz fillér is hiányzik, de, hála Istennek, nagy a száma azf»knak is, akik ennek ezerszeresével adóznak a nemes célra. Ezért arra kérem különösen a holgytársadalmat, gyűjtsék össze a körükben kinálkozó, hulló filléreket és juttassák cl hozzám. Sokezer pengővel gyarapodnék ily módon gyűjtésem eredménye és sok százzal a segélyezettek száma.* Munkatársaim, a különböző karitatív egyesületek önzetlenül dolgozó hölgyei, annyi szakképzettséggel, hozzáéitéssoi és mindenek előtt annyi szívvel, szeretettel végzik áldozatos munkájukat. Szinte hihetetlen, hogy szociális tevékenységük tapasztalatai folytan, néha milyen csekély összeggé" tudnak egy cselé ebt megmenteni és az életlehetőségüket, a jövőbe vetett bizalmuk t hely re álli tani. , Akcióm keretében feegvizs gálát Ionul soha sem nyújtunk scgS-jyt, minden esetben pontos környezettanulmányt végzünk; tekintettel, hogy e kervényozők 80 százaléka a. főváros által nyilvántartott szegény, cz nem képez nagyobb problémát. Azt som tudják azok, akik soha mélyebben belo nem tekintettek a zajos, fényes, szórakozó nagyváros árnyékában meghúzódó nyomortanyák rémségeibe, a szemérmes szegények titkolt nyomoruságába, hogy milyen hősiesen, mennyi türelemmel, megadással tudnak ezek a sorstól üldözöttek szenvedni s. milyen bizalommal várják sorsuk javulását, a. segitséget. Do milyen fájdalom, milyen szomorú kétségbeesés, ha az embernek ilyenkor nincsen miből segiteni!'A főváros nemcsak szép és hathatós, do példátlanul megszervezett, áttekintő, igazságos munkát folytat áz insog leküzdésé ro és óriási áldozatok árán igyekszik a tengődósi minimum megadására

t do bármily áldozatába is kerüljön oz a fővárosnak, ez még csak az éhhaláltól és a megfagyástól menti meg «r szerencsétleneket. Ezenfelül vannak még életszükségletek, amelyetói a hatóságok már nem képesek gondoskodni Elsősorban itt van a lakbér; hány családot tudtunk megmenteni a kilakoltatástól lakbérhátralékuk megfizetése éltei/ Elzálogosított bútorok, szükséges ttoleá ruhadarabok visszaváltásával. • ciné*, és ruhanemüek kiosztásával, betegeknek juttatott penzscgelylyel stb. stb. Hosszú volna azt mind felsorolni; tájékozásul a továbbiakban adok egy kis összefoglaló kimutatást: mult évi gyűjtésem eredménye 521.000 pengő es majdnem hasonló értékű természetbeni adomány volt. Ebből pénzsegélyben részesült körülbelül 9000 család és 63 zárt intáaaény, ruhasegélyben részesült 18,220, élclmiszcrsogélyben 24.900'család, ezonkiyül adtunk 13.000 egyénnek ingyen ebédet ós kiosztottunk 64.000 családnak tüzelőanyagot. Segelyakciómnak a vidéken a megyék és'városok főispánjai) itjan elért eredményeit itt hosszas;-, volna részletezni. Mint a mult évben, ugy ozidon is vidéki akcióm megszervezésére a főispánokat kértem fel, alak ugy a4pü>jtés, mint a segély:^.:.- kiosztását gly szívesek voltak vállalni. Es mndez; történik egy fillér adminisztrációs költség nélkül, áldozatkész munkatársak segitségé vei! Hogy ezt a karitativ munkát folytathassuk, hogy ne kelljen üres kézzel szembenézni a téli Ínséggel, ezt kérőm a magyar társadalomtol-, ezt,a mielőbbi segitséget, pénzbon, ruhában, cipőben, élelemben, tüzelőanyagban: ezt. a megértest és szeretetet szenvedő embertársaink iránti: En tuoom és erzoní, hogy okik eddig adtak, ezentúl is fognak adni, do félek, az iden még több fog kelleni s ezért kérem azokat a filléreket is, melyek eddig nem jutottak el hozzam, talán csak azért nem. mert nem ismertek az utat, Bizzunk és reméljünk, hogy a Mindenható irgalma folytán jövőre enyhülni fog a nyomor,hogy belátható idon belül nem lesz többő szükség ir-őgakciora, lesz mindenkinek munkája és biztositva szerény megélhetése! / /Folyt, kov,/