Napi Hírek, 1932. október/1

1932-10-15 [0284]

§ S z e g e d, október 15. Gróf Klebelsberg Kunó szegedi gyászszertartása alkalmával Glattfelder Gyula dr, csanádi megyéspüspök magasszárnyalásu beszédben búcsúzott az elhunyttól és többek között a következőket mondotta: Mi serere mei Deus ! Ez az ember utolsó himnusza a földön. Alázatos, szerény, de mégis annyi reménnyel tele, méltó ahhoz, aki lentről - de profundis - kiált az Örökkévalóság felé, aki a végtelen magasságikban igazságban ugyan, de irgalommal is vár a földi vándorra, hogy annak éldelne szerint, de Urának jósága szerint is, szolgáltasson elégtételt. A mi szent szertartásunk a koporsó felett csak az imádságot ismeri s az emberi érdemek dicséretét átengedi azoknak, akiket a barátság és a földi kötelékek fűztek az elköltözötthöz. De amikor az anya szentegyház imádkozó szava elhangzik, akkor felvetődik a nagy kérdés: "Van-e remény arra, hogy - amiéit könyörgünk - körünkből eltávozott testvérünk irgalmas birora talál*e. Hogy a mi imádságunk reményteljes legyen, hogy a mi szent szertartásunk ne legyen csak ékes szó és zengő ének, imádságunkban kérdezzük meg, odaállhat-e az elköltözött vándor az Örök Birc Ítélőszéke elé azzalj amivel ott irgalmat remélhet. Hü volt-e Istenéhez, szerette-e az Ur házának ékességét, örömet okozott-e neki a lelki élet gyarapítása? Boldog volt-e szive, amikor Isten dicséretét méltóképen zengették* Hűség Istenné 1 szembe n

h jóság az emberekkel szemben: ez ad könyörgő síinknek és imádságunknak elsősorban erőt. Az e 11.alt hivekért akkor imádkozhatunk reménységgel, s az irgalom nagy hitével, ha tudjuk, hogy az az Ur elé állhat majd és bátran hangozt-.thatja: Uram, én nemcsak a Te házad ékességét szerettem, honcm a Te dicsőséges hazaírnak,az emberi leieknek, gyarapodását is szolgáltam. Ha azt gondoljuk - és joggal gondoliuk -, hogy nemcsak Istennel szemben való , hűség, hanem ombe . okkel szemben való jóság is költözött el közülünk, akkor nyugodtan énekelhetjük, hogy "Irgalmazz neki Uram!", mert az isteni irgalomhoz és kcayelemhez az emberi lélek kincsei is járulnak, amelyek az isteni irgalom bőségét megérdemlik. • " . Amikor imádkozni kezdünk elköltözött hivünkért, kérdezzük meg továbbá,' hogy mint az Ur követe dolgozott-e, hiven h sználta-C fel azt az iao t, amol-"ct az Ur neki juttatóit, hogy-nem rejtettére él,hanem szaporította a ncíd adott talentumokat, szétszórta-caz életnek Kinösoit nemzete gazdagítására, pyeranitásárr. és haladására? Kérdezzük meg, hogy élete a munka és .-. .' . :,::köteleeségteljesi tésber telt-e el? Ha igazsásérzetünk azt súgja , nogy igen, vagy talán épen azt mondja, hogy sokkal jobban mint más annyi ezer ember, akik talán haagosabbak voltak, ha a mi igazságos le Ildink tanúságot tesz és azt mondja, nogy munkás- és köteje ssegtude élt zárult le, akkor rebegjen imát ajakunk és zengjen éneket szívünk nagy bátorsággal és imádkozzuk és énekeljük: "Mi ser ere ei'De-us!" /Folytárasa következik./