Napi Hírek, 1932. június/2

1932-06-17 [0277]

L § L o n d o n , június 17» /Magyar Távirati Iroda/ Az alsóház zsúfolásig megtelt padsorai feszült érdeklődéssel várták ma délután Thomas dominiumügyi miniszter jelentését az ir helyzetről. Megjelentek az ülésen az ir-angol'kiegyezés aláírói; Lloyd George, Churchill és Sir Austin Chamberlain Í3o • " Thomas dominiumügyi miniszter beszédóben kijelentette, hggy Anglia sohasem tekintette-. " '«iáF"&éieg£ % utolsó szónak az angol-ir kiegyezést, de a szerződéseket nem lehet egyoldalúan médositani. jDe Valóra kezdettől vonakodott a felmerült ellentéteket tárgyalás utján elintézni és a szerződést papirrongynak tekintette. Az ilyen eljárás nemcsak a kormányok kö.zött, ele a. mindennapi üzleti életben sem lehetséges. /Viharos éljenzés/ Legutóbb. Dublin-ben folytatott tárgyalásaik során De Valera a következőkben állapította meg követeléseit; , . 1. / A szabad állam egyesül Eszakirország /ulster/ hat megyéjével/Harsogé derültség/. 2. / Az egységes Írország névleg és jogilag köztársaság lesz, de adódhatnak bizonyos körülmények, amelyek közös külpolitikai eljárást kivánhatnnk az angol birodalommal együtt; ilyen feltételek mellett és ebből a célból elismernék az angol királyt e társulás fejéül-. A kiegyezést De valóra szerint erőszakkal kén vezéri tett ék írországra, amely azt soha nem fogadta el - folytatta beszédet Thomas. De Valera szerint az ir'nép a háta mögött kötött titkos megegyezéseket bármikor hatálytalaníthatja. Végül kijelentette De Valera, hogy a kiegyezés többi pénzügyi szakaszat is natálytalanitani fogja. Thomas ezután felolvasta De Valera legutóbb i távira t-j egy zekét, amely szerint az ir kormány a földbirtokrendezési annuitások ügyét elvben hajlandó döntőbíróság elé bocsátani. Elfogadná az 1930

e évi birodalmi konferencia jelentésében körvonalazott bíróságot, de csak akkor, ha ez nem kizárólag az angol birodalom polgáraiból áll. Az ir kormány egyszers mind döntőbíróság elé akarja utalni az annuitásokon'kívül mindazokat a fizetéseket, amelyeket Írország teljesített Angliának, kivéve azokat, amelyeket mind a két parlament ratifikált. Végül hangoztatta a jegyzék, nogy a két kormány között létrejött mindennemű megállapodás az ir kormány felfogása szerint a parlamentek jóváhagyására szorul. Beszédét folytatva kijelentette Thomas, hogy a távirat már nem is emliti a hűségeskü kérdését, amelyet De Valera nyilván ir belügynek tekint. Ez a távirat lényegcsen elmérgesitette a helyzetet. Az ilyen magatartás nem használ a békének. Bszakirországot nem lenét a szabad állammal való egyesülésre kényszeríteni. A birodalmi előnyvámok tekintetében "a helyzet világos„ A mostani preferenciák novemberben hatályukat vesztik, hacsak addig nem kötnek uj megállapodásokat; már pedig Anglia nem köt ujabb szerződést Írországgal mindaddig, amíg Írország nem tartja meg a regi szerződéseket. Az ir népnek döntenie kell arról hogy vágy az angol birodalom,tagja m?rad

? annak minden következményeivel együttvagy 'pedig kilép abból. I miniszter végül annak a reményének adotfkiffjezést, hogy jsfőyz a józan ész. Lloyd George beszédében, telj es mértékben azonosította magát Thomas beszédével. Szo sem lehet arr°l, - mondotta - hogy Anglia'és Írország között olyan legyen a viszony, mint két idegen állam között. /Viharos éljenzés/ Angliának leltétlenül rendelkeznie kell az ir partvidékkel honvédelmi célokra, Elénk emlékezetükben élnek a világháború tapasztalatai - folytatta Lloyd George drámai hévvel. - Akkor a legtöbb tragédia oka az a tény volt,'hogy sz ir partok • í; ..a leghalálosabb csapeták voltak hajóink számára, ha az ir partvidéi, -malidéjen független, szuverén államhoz tartozott volna, akkor elbuktunk volna a harcban. Ezt a kockázatot sohasem vállohotjuk a jövőben. De Valera ilyen körülmények között az ir ' kikötőket bezárhatná előttünk, vagy más állam rendelkezésére bocsáthatná.