Napi Hírek, 1932. május/1

1932-05-03 [0274]

i • rJ A í;

'

a

&

Yar T

ávirati Iroda jelenti: A Vatikánváros hivatalos lapja, az Ufrservatore Romano, egyik legutóbbi számában vezető helyen foglalkozik Csiszárik János címzetes püspök, rendkívüli követ és meghatalmazott mmisder távozásával a magyar külügyminisztériumból. , A'cikk rövid bevezetés után többek között megírja, hogy Csiszarik Jánosba magyar külügyminisztérium osztályvezetőié, félszázados, hazájának javara önfeláldozással teljesitett fényes tevékenység után most vonul nyugalomba. Bizvást el lehet róla mondani, hogy a mult fél évszázad változatos magyar egyházpolitikai eseményei között alig akadt olyan, amelyhez yalakikepen az ő neve is ne fűződnék, még pedig ugy a hivataloséletben betöltött pozíciójánál, mint annál a közjóra irányuló ernyedetlen tevékenységénél fogva, amellyel mindenütt, ahol a körülmények megengedtek, kifejtett.

/ Legyen elé^ itt mindenekelőtt arra a tiz esztendőre utalni, amelyet Rómában töltött, mint a régi osztrák-magyar nagykövetség egyházjogi _tanácsosa. Ezeknek az éveknek folyamán kiváló jellembeli tulajdonságaival, finom jogérzékével és igazságszeretetével, amely arra indította, hogy /mindenben hazájának javát és az egyház érdekeit szolgálja, ugy saját kormányának, mint a Szentszéknek megbecsülését vivta ki. amit az a számos kitüntetés is bizonyít, amelyben mindkét részről részesítették, Veleszületett szerénységénél fogva kitért ama magos méltóságok |lol, amelyekkel megkínálták és ehelyett annálnagyobb buzgósággal;, csendben íáradozott nevezetesen a szqgenyek és szenvedők lelki gondozása körül. , , . ft

ljí

?

r azután a/náboru elmultával a magyar királyi külügyminisztériumba hívtak be, szabadidejét elsősorban a budapesti fővárosi rendőrség lelki gandozasanak szentelte. Most, amikor aliamhivatalnoki magas állásától megválik, az ország kormányzója a nemzet háláját azzal akarta'kifejezésre juttatni, hogy kormányzói teljes elismerésben részesítette. Ez a szép kitüntetés azonban« bármennyire ritka és kívánatos is, a kitüntetett prelátus lelkipásztori és lelkes honpolgári szivének aligha szerzett nagyobb Örömet annál a lelkes ünneplésnél, amelyben a fővárosi államrendőrség tagjai részesítették, akiknek hosszú eveken áfc lelki vezetőjük volt. Nincs, ^aki ennek a lélekemelő ünnepségnek mélységes jelentőségót ne méltányolná már azért is, mert annak a szellemnek megnyilatkozása, amely a budapesti rendőrség tagjait áthatja és a magyar főváros:-, rendjének és közbiztonságának fenntartását biztositifa. A kiváló orelátus most a veszprémi kanonci rezidenciáiéba költözik, azonban kétségtelen, hogy^errol a helyről is párját ritkító nagy tapasztalatokban gyökerező tanácsával ezentúl, is változatlan önfeláldozással fogja hazájának és egyházának érdekeit szolgálni.