Napi Hírek, 1932. február/2

1932-02-17 [0269]

Ebből a szempontból különösen fontosnak tartja Németország és Francia­ország gazdasági közáledését. Itt megemlékezik azekról a támadásokról, amelyek a most lemondott francia kormányt a francia képviselőházban és közvélemény­ben a Magyarországnak nyújtott kölusön miatt érték. Bizonyos részről ugy állították be a helyzetet, hogy/• *r'w»>\' ' v ;.t& nagylelkűsége el­lenére Magyarországon sorozatos támadások érték Franciaországot. Kü­lönös súlyt fektet arra, hegy a felsőház külügyi bizottságából meg­állapítsa, hogy a magyar törvényhozásban, a magyar közvéleményben,sőt .bárhol a nyilvánosságban, soha egyetlen hang nem jutott kifejezésre, amely nem a legnagyobb elismeréssel viseltetett volna Franciaország iránt és amely nem a hála érzetével nyugtázta volna Franciaország kritikus pillanatban Magyarországnak nyújtott támogatását. A magyar közvélemény Franciaország barátságára súlyt fektetett a múltban és súlyt fektet a jövőben is. Nézete szerint, amikor Franciaországnak köszönetet mondunk jóindulatáért és barátságára súlyt helyezünk, ez nem érintheti sem Olaszország iránti barátságunkat, sem a Németor­szággal szemben fennálló rokonszenvet. Itt hangsúlyozni kívánja, hogy egyetért v* Somssich* '. V KX gróffal abban, hagy Németországtól a gazdasági jóindulat terén sokkal többet érdemeltünk volna, mint amennyit eddig,tapasztaltunk. Áttérve a leszerelési konferenciára, helyesli a magyar kormány magatartását, amelyet Genfben Apponyi Albert gróf példátla­nul ragyogó beszédben juttatott kifejezésre. Ugy véli, az egész bi­zottság nevében mondhat köszönetet Apponyi Albert grófnak ezért a ragyogó állásfoglalásáért és a magyar álláspontnak az egész világon csodálatot keltő kifejtéseért. /Általános helyeslés./ Ezután a külügyminiszter előadásának gazdasági termé­szetű részeivel foglalkozik. Megemlékezve ? közép- és keleteurópai államok gazdasági együttműködésével kapcsolatos kombinációkról, ugy véli, hogy az e téren magánkezdeményezésre megindult mozgalmak is már tul messze mentek, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy az egyes tekintetbe jövő államokban ezek vagy semmiféle visszhangra nem találtak, vagy pedig egyenesen rideg visszautasításban részesül­tek. Buresch osztrák kancellár nyilatkozatával foglalkozva különösnek tartja, hogy amikor módjában volna az osztrák kormánynak közvetlen tárgyalások révén, a do ut des elve alapján tisztázni a gazdasági kérdéseket, ehelyett a gazdasági egyezményekben lefektetett kötelességeinek sem tesz eleget. /Folytatása következik./

Next

/
Thumbnails
Contents