Napi Hírek, 1932. február/2
1932-02-25 [0269]
Pro domo. A t.Szerkesztőségok felkéretnek, hogy a Lukács László temetéséről szóló tudósításban báró Korányi Frigyes beszédét az alábbi szöveggel sziveskeíjenek közölni. — Mély meghatottsággal lépek a ravatal elé. Negyven évvel ezelőtt léptem először Lukács László elé mint fiatal tisztviselő, s most idejöttem, hogy a magyar királyi kormány és a pénzügyminisztérium nevében, amelyet annyira szeretett, amely közéleti otthona volt, búcsúztassam hamvait. — Ez a negyven év foglalja magában Magyarország történelmének legnagyszerűbb és legtragikusabb korszakát. Egész sor nagy férfiú és fényes tehetség vetette meg alapját alig hetven éve annak a nagy Magyarországnak, amelyet Széchenyi álmodott: a korszerű gazdasági életre megszervezett, magas szellemi kultúrára képessé tett Magyarországnak. Ok vetették meg az alapot. Az épületet, amelyet ők terveztek, a Tisza, Wekerle, Baross generációja énitette. Lukács László volt az, aki a gazdasági életben átvette ós folytatta az ő munkájukat. Méltóan nagy elődjeihez, az ő szellemükben megtoldva saját tehetségével es eszméivel azokat a tradíciókat, amelyeket tőlük vett át. Alkotó ereje teljességében vehette át a"nagy mű irányitását. Az ő működésének túlnyomó része abba a korszakba esett, amikor Magyarország újkori történelmének legszebb és legboldogabb éveit élte. Alig néhány évtized alatt emelkedett fel azország a szegénységből, elmaradottságból, elnyomatásból a milleniumi évtized nagyszerűen szervezett jólétéig. Mindenki, tudja, milyen része volt ebben "Lukács Lászlónak, de kevesen tudják ezt az ő" érdeme szerint méltányolni ugy, mint azok, akik munkatársai, tisztviselői voltak. A csendes, halkszavu férfi nem szerette a nagy .szavakat, a tömegek izlésénekszóló beszédeket és gesztusokat. A csendes munka embere volt. Eletének áldásdus tevékenységéből csak keveset látott a külvilág. Itt dolgozott ernyesetlenül, céltudatos szívóssággal ebben a minisztériumban, itt gondolkozott, itt irányította biztos kézzel az állam szervezetének legfontosabb tagjait. Csak munkatársai tudják igazán megítélni, mennyi ré-^ sze volt az ő mély tudásának és céltudatos akaratának a nemzet jólétének emelé* sóben és biztosításában, a modern gazdasági és hiteiszervezet tervszerű kiépítésében. — Majdnem másfél évtizeden át vezette az ország pénzügyeit s e réven, mint a nagy pénzügyminiszterek teszik, befolyást gyakorolt a gazdasági élet'minden terén. Ez volt eleme, ez a csendes, nagy munka, amelyet itt végzett, amig azt végezhotte. míg' a politikai szenvedélyek — Magyarország átka— heves harcokban nem kezdtek kitombolni magukat, megakasztva^rendszores honépito munka lehetőségét. A politikai szócsatak világa nem volt az ő elume. De ha félrevonult is, az utána következő generáció sem nélkülözhette az ő bölcsoségót, méyly tudását ós nagy tapasztalatát. Akiknek folytatniuk kellett az ő munkáját, át kcllott vonniök az ó általa őrzött és fejlesztett nagy tradíciókat, az ő alkotására kellett tövábbépiteniök, sokszor az ő tanácsait, az ő véleményét kellett kérniök. — 0, aki megérte, aki saját munkájával olyan nagy mértékben előmozdította, a modern nagy Magyarország legfényesebb korszakát, megértő annak tragédiáját is. Csendes magányából figyelte az eseményeket s ha meg-megszőlalt akar a nyilvánosság előtt, akár az; * ' i felkereső.' hivei előtt; Ítéletének megalkuvást nem ismerő ;"Öt tanácsértj tárgyilagossága és bölcsesége egy szebb, magasabbröptü kor szózataként hatott. — Most megállott ennek a nagy értelemnek működése. Egy hosszú életen át szerzett tudás, tapasztalat — megsemmisült. — A nemzet kincseit nem csak annak földje alkotja mindazzal, ami rajta van s ami rajta ól. E kincsek nagy részét s igen értékes részét teszik a~nemzet szellemi értékei is. Mit érnek a nemzet'anyagi javai a tömegek kezeiben, ha nincsenek;szellemi nagyjai, akik irányítják, hogyan éljenek a tömegek e javakkal. Országunk anyagi Kincsei túlnyomó nagy részenek elvesztet siratja oz a nemzedék. Siratjuk .. -szellemi értékeink pusztulását is. Ismét kidőlt közülünk a nemzőt egy volt kiváló vezére. Aggódva nézünk körül, maradnak-e még társai közül s nőnek-o helyébe, akik pótolni tudnák? — Elment közülünk, elment ebből a nyugtalan világból, amelynek ködében kell továbbtapogatódznunk a romélt jobb jövő felé, £ már pinon. Rövid időre idehoztuk még, aobe a palotába, amelybon az alkotás boldog óráit élte,amelyet ő emelt a nagy Magyarország pénzügyi kormányzásának hajlékául. Utolsó utján ide hoztuk még, hogy az ő alkotása helyén tisztelői és barátai előtt itt fejezhessük ki a magyar királyi kormány és az ő hűséges pénzügyminisztériuma mély tiszletét -s háláját. ere* 0RSZÁG0S LEVKLTABT