Napi Hírek, 1931. december/2

1931-12-31 [0265]

/ Károlyi Gyula gróf minis zt exelnök/ • folytatása/ - A vezetésem alatt álló kormány gazdasági politikájának 1 egsarkalatosabb pontja az infláció elkerülése. Semmifele áldozat nem lehet olyan nagy, amit ennek az érdekében hozunk, mint lenne az az áldozat es károsodás az-ország egyetemére és minden egyes polgárára, amelyet az infláció jelent. Naiv elképzelés az, hogy csináljunk inflációt, de csic bizonyos fokig, mert, ki tudja pontosan meghatározni, hogy m&lyik az az pont, amelyen innen az infláció nem veszedelmes és amelyen tul az infláció már katasztrófát jelent. A leghelyesebb és legegyenesebb eljárás az. ha a pehgó védelme érdekében száz százalékig ragaszkodunk a deflációs Pénzügyi politikához'és a jövőre való gondolással vállaljuk a vele járó átmeneti áldozatokat. - A magyar kormány komoly és megfcntolt elhatározása azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása, amelyek az előbb vázolt célok eléréséhez vezetnek. Jórészt már életbelépték a legszükségesebb rendeletek, amelyek hivatva vannak a súlyos helyzetet orvosolni* A kormány legközelebbi mun/fe rogrammját olyan javaslatok kidolgozására forditja, aielyek ezekkel a nagy kérdésekkel vannak összefüggésben. - Az 1932. esztendő politikai feladatainak sorát a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezése,az összeférhetetlenségi kérdés reviziója és a részvénytársasági refoim fogják megnyitni. Nyilván mind olyan kérdések, amelyek ugyancsak a gazdasági helyzet kényszere folytán vetődtek napirendre és hivatva vannak az ország szociális nyugalmának fokozásába. .Nem lekicsinyelhető feladat, ha kellőké, értékeljük a gazdasági és pénzügyi helyzet komolyságát és tudatában vagyunk annak, amit a bajok orvoslása jelent. Igazságtalanság tehát a kormánytól azt követelni, hogy ezeket a prominens kérdéseket tegye félre esetleges tisztára pártpolitikai kívánalmak megoldása keckévirt és ÜÍ^ an keruébekkel foglalkozzék, amelyek még tizedrangu jelentőséggel bem birnak az előbbiek mellett. - 1 kormánynak nagy nehézségekkel kell megküzdenie és felvethetjük a kérdést, hogy vannak-e optimizmusra jogositó momantumok, amelyek felbátorítanak arra, hogy feladatának sikereben bizzék. Bármennyire is sötétnek akarják egyesek feltüntetni a pillanatnyi helyzetet, felelősségem tudatában mondhatom, hogy ilyen jelenségek igenis vannak. Bajainkban vigasztalásul szolgálhat az a tény, hogy ágálunk'is tapasztalható pénzügyi és gazdasági nehézségeket az egéz vil% érzi. Hogy rövidlejáratú kölcsöneinket visszafizetni nem tudjuk, ebben a nehézségben osztoznál velünk £ nálunknál sokkal hatalmasabb országok. De mindezeknél a szempontoknál is jelentősebb az a megfontolás, hogy a világkrizis kimélyülése előbb-utóbb el fog vezetni anhaz a belátáshoz; hegy minden baj legfőbb oka az elhibázott békeszerződésekben keresendő. Bizonyos paradoxonnal azt mondhatnám, hogy mindenkinek, aki a trianoni béke revízióját kívánja^ - vaj ion van-e olyan, aki ezt nem kivánné - a Magyarországra nehezedő gazdasági helyzetben egyik jelét kell látnia annak, hogy ennek a revíziónak mielőbb el kell következnie. - A végzetes helyzet önmagát teszi lehetetlenné és szükségszerű kényszerűséggel fogja megszülni Európa általános politikai és^gazdasági struktúrájának megváltoztatását. Az az uj élet, amelyet a győző hatalmak elképzelése szerint a békeszerződések lettek volna hí vatva^egalapozni, világszerte csődb6került, napról-napra élesebben dokumentálja a benne rejtőző belső ellentmondásokat. A jobb jövő felé szenvedésein át visz az ut és minden magyarnak ugy kell tekintenie*, a ránk szakadt EBhéz esztendőket, mint árat és megváltást azért a boldogabb életért, amelyhez való jogunkat bebizonyítottuk azzal , hogy a válság idején nem törünk meg és nem csüggedünk el. . . /Folyt, köv./