Napi Hírek, 1931. június/2
1931-06-29 [0253]
4 4 /Apponyi Albert grof aranymandátumos beszédéi <, I. folytatás/ Mit szóljak tehát, hogyan fejezzem ki azt, amit érzek, midőn e«| ünnepélyes órában mindezek az emlékek ostromolják és elárasztják lelkemet, midőn ennek az összes alkttmányos országok történetében páratlan ünnepnek központiában találom saját személyemet, minden becs ül etes törekvésével, de egyúttal minden fogyatkozásommal és gyarlóságommal is? Csoda-e, ha egy hosszas közéleti pályának gyakorlata is felmondja a szolgálatot , ha ' megszokotthoz idomult formai készség nehezen illeszkedik a szokatlanhoz/ha szóval most. mint taprsztalt veterán, elfogultabbnak érzem magamat, mint ahogy kezdő koromban éreztem. ? De ez: az elfogultság tünedeik, mikor magánból kilépni iparkodom, mikor tárgyilagos n megállapítom és vendégeimhez forduld hrngosan hirdetem, hogy én itt csak mint másodrendű tényező jövök tekintetbe, hogy' ennek az ünnepségnek hőse nem én vagyok, hanem Jászberény város'közönsége,. Mert arról, hogy én megérdemeltem ennyi ragaszkodást és hűséget, lehet véleménykülönbség; de arra nézve nem lehet, hogy ez a hűs ég etikai kincse alkotmányos életünknek, a politikai erkölcsnek ragyogó példája es hogy az egész magyar nemzet büszke lehet Jászberény népére. Az én szerepem tehát mr. sem más, mint forró hála kifejezése elsősorban r mindenható, jóságos Isten iránt, akinek adománya mindaz, ami jó bennünk lakozik. Ezért tartottuk Isten házában ezt az ünnepélyt mindnyájan együt t, krisztusi hitünk megvallásával, amelynek közössege es szilárdsága a köztem és e közönség közt fennálló egyik legerősebb kapcsolat; De Isten után Jászberény népének, a holtaknak és élőknek szól hálaadásom. Amit nekik köszönhetek, az nem'csupán egy biztos mandátum nyugodt birtoka pelitikai pályám javarészén át, - es aki csak némileg jártas a közélet nehézségeiben, tuoja. hogy az mit jelait, - nem csupán az a tisztesség, amely polgártársai bizalmából árad annak letéteményesére: ezt is mélységes hálával fogadtm; de amiért els ősorban mond ok nektek, kedves választóim, Köszönetet, az~abban állá, hogy általatok tanultam a mtgyar népet megbecsülni és szeretni, amint azt megérdemli. Bennetek lát tara me-'testesitve azt a tisztességet, azt a magas erkölcsi felfogást, amely a nép lelke'mélyén lakik és amelyet a kincsesbányából kihoztattk a fényes napvilágra. Boldogan üdvözlömtehát bennetek, szeretett választóim, a magyar nazanak egész szeretett népét. Ennyi az, amit politikai kö ao sségben eltöltött fel századunkról beszámolva i mai ünnepélyes alkalomból elmondhattam. A nagy beszámolót majd macában foglalja az a visszapillantó, történeti mult, amelynek megírására a mult országgyűléstől megbizást és'az én érdememet nagyon tulhaL do, nagylelkű támogatást nyertem. Itt lesz helye közéletünk kontrovers kérdései tárgyalásának, amint azokat ötven esztendő tap-szta.lasm átszűrve a mai heljzet rettenetes világításában lát»m. Ip irkodni fogok, hogy leplezetlen őszinteséggel magamat sem kiméivé vonjam le ennek amultnk ti nulság r it és ezzel némileg lerójrm hálámat a nemzet iránt, Tmely engem szeretetének annyi jelével h lmozott el, hogy pirulv- állanék előtte, ha nem^elte bennem az rz elszánt akarat, hogy Isten sogitsévéel utolsó lehelletemog szolgáljam szent ügyét. , ' , /Eolyt. köv./
