Napi Hírek, 1931. május/2
1931-05-21 [0251]
§ & e n f, május //Magyar Távirati Iroda/ A Népszövetség Tanácsa előtt egy erdélyi magyar kisebbségi panasz, a székelyek panasza fekszik, amely a kisebb sági jog seempontjából egy igen lényeges sérelemre hivja fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a román kormány megsértette a kisebbségvédelmi szerző'esnek azt az alapvető rendelkezését, amely eltiltja az egyes fai oknak magánjogi viszonyaik szempont iából való differenciális kezelését. A kérdés röviden a következőkben foglalható össze: A XVII. század végén, a törökök kiűzése után Magyarország déli határvidékeit katonai alapon szervezték meg. E vidékeken határőrezrede,:et állitottak fel és a lakosság, amely ezeket az ezredeket alkotta, határvédelmi kötelezettségével szemben nagyobb, szántóföldekből és erdőkből álló királyi adományokban részesült. A XIX. század íqlyamán, ^a török veszedelem végleges megszűnte után, királyi elhatározás a határőrvidékek katonai szervezetét megszüntette, ott polgári közigazgatást vezetett be, a határőrezredek részére adományozott vagyonost pedig ez ezredek leszármazottjainak télies és kizárólagos tulajdonába adta gazdasági és kulturális szükségleteik kielégítése céljából. E vagyonokat az igényjogosult lakosság maga"kezelte. Az igényjogosultak túlnyomóan^fenntartották a vagyonközösséget, egyes esetekben pedig felosztották önmaguk között. E vagyonközösségek közül a trianoni békeszerződés folytan négy esett a jelenlegi Románia területére. Két román, a naszddi^és karánsebesi vagyonközösség,és két magyar, a csiki és háromszékmegyei vagyonközösség, amely utóbbiak egykor a székely határőrezredet voltak hivatva felállítani. Miná a négy vagyonközösség eredete és iogi helyzete ugyanaz, mégis az Erdélyre és Magyarországtól elcsatolt részekre vonatkozólag törvénybeiktatott román agrarreformtörvény csupán a^naszódi román vagyonközösséget vette ki a kisajátítás alól, mig a székely vagyonközösséggel szemben szabad utat engedett a kisajátításnak, amely a gyakorlatbán egyenlő az elkobzással /A másik ramii vagyonközösség, a karánsebes//, nincsen ugyan a törvényben mentesítve a kisajátítás alól, de teljes mentesítés,' kapott a törvény végrehajtása során, mig ugyanakkor a székely határőrezred leszármazottjainak vagyonát az utolsó talnalattnyi földig minden ellenérték nélkül kisajátították. Mint már emiitettük, mind a négy vgyonközösseg teljes és kizárólagos tulajdona volt az egykori határőrezredek leszármazottjainak, jogi helyzetük tehát teljesen azonos, csupán tulajdonosaik nemzetisége különböző: a két épségben meghagyott románoké, az elkobzott pedig magyaroké. A faj szerinti differenciális kezelés tehát szembesz kő. Románia kétségkívül szembehelyezkedett a kisebbségvédelmi szerző és egy alapvető rendelkezésével. A román agrárkomité, a legfőbb román agrárhat ós g, azzal igyekezett megindokolni a székely vagyonközö: ség elkobzását, hogy az nem ^ a gán, hanem alj ami tulajdon volt. Ez a megállapítás elsősorban hamis, de ha he Íves volna is, az ép ugy vonatkozik az ugyanazon jogi helyzetű román vagyonközösségekre is, tehát az utóbbiakat szintén el kellett volna kobozni. A székely határőrezred le származott jainak petíciójában a'kisebbségvédelmi szerződésnek egy olyan nyilvánvaló megsértéséről van szó, hogr a Népszövetség nem térhet szo nélkül napirendre a kérdés felett, ha csak nem akarja, sorsukra hagyni ama kisebbségeket, amelyeknek jogai az ő garanciája alatt, állanak.
