Napi Hírek, 1931. április/2
1931-04-26 [0249]
§ A Magyar Hirlaxrők Országos Nyugdíj intézete vasárnap dél előtt 11 órakor tartótta "Lenkey Gusztáv elnöklésével a kereskedelmi és iparkamara nagytermében ötvenegyedik rendes évi közgyűlésit, amelyen a tagok nagy szambán vettek reszt. A közgyűlésen megjelent dr. Rákóczy Imre miniszteri osztálytanácsos, Szudy Elemér miniszteri tanácsosnak, a miniszterelnökség sajtóosztálya^vezetőjének képviseletében, a vezérlőbizottság tagjai közül távolmaradását kimentette báró Szterényi József, Fellner Henrik^ Scitcvszky Tibor, Yida Jenő, Biró Pál, Hegedűs Lóránd, Ohorin Ferenc es Weisz Fülöp. Lenkey Gusztáv megnyitva a közgyűlést, az egyesület megboldogult elnökének,, Tass ^Józsefnek, tiszta emléket idézte: - Mennél inkább távolodunk - mondotta^- attól a/végzetes naptól, amelyen a földi élettől elhivatott, annál mélységesebben érezüük testi elmúlásának nagy_veszteségét. Es^ha van vigasztalás, akkor az, hogy szerető nagy lelke intézményünkben él, amelyet - és ezt magyar újságíró sohse felejtse, ő mentett meg az elpusztulást'1. - 0 hirdette meg tavaly nvugdijintézetünknek félszázados jubileumát, amelyet nagy munkájának beMctőzósoül szánt. "Teljes vigasztalást hozzon ez az évforduló annak a rendnek - mondóttab-, amely a megCsonkult es feltámadását váró nemzetnek leghivatottabb vigasztalója". Hangja most is fülünkben cseng, ,nagy leikőnek sugárzását erezzük, s ennek hatásán ihlettel ós reménysógesen tekintünk jubileumunk elé. Emlékezzünk Tass Józsefre mindig! Addig van közöttünk, amig emlőké bennünk '/ ol! A közgyűlés resztvevői helyükről felállva meghatottan hallgatták az elnök szavait. Lenkey Gusztáv elnök ezután üdvözölte a megjelenteket, majd szavazás ala bocsátotta az . . igazgatóság évi jelentését, amelyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. f Az ovi jelentőshez Pakots József szólott ho^zá, s hálával és elismeréssel adózott azoknak, akik a nyugdíjintézet^elén a válságos időkben igyekeztek megmenteni e nemes intézményt az újságíró özvegyek és árvák vigasztalására. Az újságíróba forgatagos életben a legmaganosaííb ember, mert míg; magába gyűjti az életnek minden nagy benyomását' és kisugároztatja magából a benne összegyűlt gondolatokat es érzéseket, majdnem megértés es anélkül az értékelés nélkül végzi munkáját, amely oly könyny'en.kijut másoknak^ A nyugdíjintézet az egyetlen, amely könnyebbséget jelent az újságírónak^ jelenti azt, hogy öregkorára könnyebben tud átvergődni az élet nehézségein. Örömmel állapította meg, hogy a társadalom ma mar jobban megérti az újságírósorsot, vannak közéletí^emberek, . a politikai, gazdasági és társadalmi élet vezető egyéniségei, akik megerlassel hajolnak a fáradt ujságiró felé, s igyekeznek hozzájárulni ahjpz, hogy-megszűnj ék ^az a bizonytalanság, amelyet az újságíróra az öregkor jelent. ^ közgyűlés nevében legmélyebb hálaját és elismerését fejezte ki az intézet vezetőségének ázart a lelkesedésért, szeretetért es nemes küzdelemért, amellyel hivatásukat az intézet ólén betöltik. /Folytatása következik./