Napi Hírek, 1931. március/2

1931-03-30 [0247]

/ Bethlen István gróf beszédének folytatása/ Nagyatádi Szabó Istvánnal való kézfogásom nemcsak kétembernek személyes baráti kézfogása volt. hanem két magyar társa dalmi osztálynak.a kézfogása; á nemzetnek egy táborban való egyesülése a nemzet javara es a nemzet boldogulása cél iából. A kezet fogok közül az egyik ma hiányzik, Jlszólitotta ót az Úristen a maga zsámolyához, en egyedül'maradtam, Ugy érzem, hogy én neki tartozom azzal .hogy híven kitartsak azoknak a férfiaknak az érdekei mellett, akiket o akkor jelképezett a maga kézfogásával. Ugy érzem, npgy a magyar kisgazdatársadalom, amely a nemzet gerince, s a nemzet £fW.« !•« « Jövőben is hogy e társadalmi osztály nélkül nemzeti politikát ebben az országban folytatni nem lehet. Snélkül a társadalmi osztály nélkül ezt az országot a józan oolitika utján, a haladás utján, de-a felforgatástól távol tartani nem lehet. Magunk alatt ásnánk a talajt, ha nem tartanok be azt. smit ekkor fogadtunk, amire fogadalmat tettünk és ha eltávolodnánk attól az irányzattól, amelyen tíz éven keresztül jártunk. Nagyot haladtmk azóta. Ha visszaemlékszem azokra az időkre, amikor egyedül járva a világot, megvetve'a többi nnmzetek által, , elvesztve** bee sül etünket is, mert hiszen a vörös foiradalom becsületet nem szerzett ennek az országnak, letaszitva ibba a mélységbe, amelyet a trianoni békeszerződés készített számunkra, s ha nézem a mai állapotokat, akkor azt kell mondanom, hogy nagyot haladtunk. Sokszor ütköztünk akadályokba, hiszen az a gazdasági krízis, amely most már két év óta emészti a nemzet erejét, olyan súlyos"akadály az előrehaladás útjában, amelyet, ha legyőzni nem tudunk, rz esetben igen megnehezül az idők járása felettünk. Mindannyiunk érdeke ecryformán, gazdasági, egyéni, politikai és általános nemzeti szempontból, hogy fülemé lk ed 3 únk ezeken a nehézségeién. Ha keresem, hogy melyik az az ut, amelyen hala dva a célhoz juthatunk, azt keli mondanom*, hogy csak ugy luthatunk előre, hogy félretéve a partpolitikai ellentéteket , kezet kézbe téve egymást támogatjuk és egymás érdekeit méltányolva mindenkinek megadjuk azt, ami neki jár és senkit sem akarva letaszítani a sárba, igyekezünk a nemzet ügyét előbbre vinni. . Azt mondják, hogy a pártnak van pro grammja, miért nem valósítja ezt^meg, hiszen a nártprogrammban benne van minden, ami gazdasági szempontból a nemzet javára szolgál, s ami előbbre vihet: bennünket. Az egyik tegnapi ülésen valaki azt mondotta, hogy a pártprogramm szakácskönyv, amely megadja az utasítást, de a nemzet ebédet vár, és nem elég a szakácskönyvre hivatkozni. Ez igaz. Azonban nem szakácsokra van szükség, hanem olyan férfiakra, akik tudják, hogy mi a lehető és mi nem, és akik nemcsak a kritika gyakorlásával, hanem alkalmas eszközök kigondolásával és igénybevételével igyekeznek a nemzet ügyét előbbre:, vinni. Már pedigfínem olyan egyszerű a dolég. Ha szakácsokra volna szükség, én szívesen odaadnám állásomat, s álljon be ide egy szakács, majd az elintézi a dolgot.'De amikor azt látom, hogy a világ összes nemzetei törik a.' fejüket azon, hogy miképen lehetne a gazdasági krízisből kiemelr\j^5 egyes országokat az qgész világot együttvéve, mert külön, sajnos, *T " boldogulni nem ' tudunk, hiszen" tőlünk délre és keletre is sakkal súlyosabb helyzetben vannak a gazdák, mint mi magunk, és amikor "áat látjuk, ho.^y Genfben és Parisban. Bukarestben és Varsóban oJL államférfiak azon törik a isjuícei, hogy miképen isüeine egyuuös r

.uvel s mezőgazdasági krízisén segítem, akKor mi hulljunk szet bent az országban mint oldott kéve, s egymás ellen dolgozzunk, azt képzeld, hogy ez pártkérdés, amikor a világ összefogása sem elegendő ahhoz, hogy ezt a nagy gazdasági