Napi Hírek, 1931. február/1

1931-02-01 [0244]

Széchenyi és reformátort rssi az elavult abszolutizmus helyére tudtak ajánlani uj kormányfőrmát, amely az angolszász államokban akkor már bevált és amely a két véglet között hányódó Franciaországban egye­dül tudta a viszonylagos rendet megteremteni, A parlamentarizmus fel­váltásának leglelkesebb hirdetői sem tudnak azonban az eltemettetésre szánt rendszer helyébe olyat ajánlani, ami kipróbáltatott ós bevált s aminek óvatosság nélkül való elfogadása nea lenne a nemzetre nézve kockázatos kaland. Van másik különbség is# A korlátlanság erőszak nélkUl ja­vulásra képtelen, mert mindent inkább eltűr, mint a maga korlátozását. Ennek ellenében a parlamentarizmus erőszak nélkül is tökéletesíthető uralmi formájában; akár önszántából, - akár kényszerből, az életét és lelkét adó nemzeti többség akarata folytán. Széchenyi, aki a parlamentarizmust a maga tisztaságában kép- / zelte el, bizonyára csodálkozva állana meg a népképviseleti ország­gyűlésnek mai képe előtt. De ugy, mint életében, aligha kívánná ál­lamformák kicserélését, s-nem akarna 8 régi helyébe ezúttal ismeret­lent és prdbálatlant tenni. De'szavának és tollának ékesszólásával bizonyára buzditaná nemzetét , hogy faragja le parlamentarizmusáról azt, ami működését bénítja; iavitson rajta •'"] pedig nem kizárólag kül­földi példák.alapján , - amelyek az eddigi tapasztalatok szerint nem mindig csak jót igérfcek, - hanem a magyar nép lelkének, s magyar tár­sadalom szervesetének és a magyar hagyomány tapasztalatainak igényel szerint. 1>rve4 A tiszta parlamentarizmusért folytatta különben Széchenyi élete legsúlyosabb küzdelmét, ö klasszikus parlamentarizmust akart ""ily megfér a monarchiával és amely nem trgadja meg az állam fejétől t-okat a jogokat, amelyek nélkül a parlamentarizmus nem szerves egész íz események folyása máshová vezetett, Az állami tényezők bölcs együtt­működése t helyett konfliktus fenyegetett, majd tört ki e nemzet és uralkodója között és az elgondolásr-insk tisztaságáért aggódó Széchenyi . tragikus dilemma elé került. Nagysága és iellemének szilárd volta ebben a nehéz helyzetben jelentkezett legnatalmasabbsn. Népszerű*? ségének veszendőbe menetele nem ijesztette. Bérvitáinak szembefor dúlása - bár fájt, - el nem tántoritotta. Azok hálátlansága, akikórt küzdött, bosszúra nem ingerelte. Elete munkájának megrázkódtatása könnyelmű kísérletezésre nem ragadtatta; maradt megr^y őzöd és ében, ak* volt, s ment tovább a maga egyenes utján. Államok berendezkedéséről, századokra szóló alkotásokról való koncepciók csak addig tökéletesek, amig a maguk tisztaságában és masszív egységében kiemelkednek a napi élet zajongó vásári lármájá­ból. Áldott munkájú az a kéz, amely tisztának maradt, szeplőtlen és kiegyenlített elgondolások megvalósításáért reszketés nélkül, a napi élettől független következetességben tud dolgozni. Hfc közvetlen mun­kája egy élet folyamán me^dő is marad, jönnek későbbi generációk, amelyek befejezik a félbenmaradt munkát. Ds jaj annak a kéznek, amely a jövendőt hordó kariatideket faragja, ha munkája közben kariáf az események rángatják, tervező elméjét a pillanatok hangulata térit­geti el a k* tűzött útról. /Folytatása következik/

Next

/
Thumbnails
Contents