Napi Hírek, 1931. január/2

1931-01-27 [0243]

,„ , . A t^oi. tiz akik a hajón maradtak s akiknek nevét itt közlbm.egy kis csónakban mdultek utánunk háromnegyed 12-kor s megérkeztek a partra negyén fél kettőkor. Ezek közül az egyik' - egy fiatal gyerek - megőrült a parton, amikor megtudta, hogy az első tiszt is a halottak között; van, annyira szerette a kapitányát. A partról erővel kellett elvinni, mert amikor a viz kisodorta a kapitány sapkaját, bele akart rohanni a tengerbe. Az említett névsor a következő: Vállay József páramsnok született Í90ű~ban /magyar/ t Szabó János első tiszt " 1899-ban ~ ne^nalt Pausert István rádiótiszt " 1902-ben " TWimson Johann kormány) y " 1907-ben /észt/ meghalt tTerk Reinhardt kormányos " 1908-ban " meghalt Ruosoh Július könnyű matróz M 1912-ben /svájci/megőrült tSzabó Kálmán fűtő * 1905-ben /magyar/ meghalt tElehes Stefan » 1903-ban /rSn/WSalt Horváth Imre szere sfiu " 1905-ben /magyar/* tThomson Artúr dolgozó utas./ " 1887-bem /eszt/ meghalt. Ez a szegény Thansjon Rotterdamba mint bootemaa /első matróz/ hajózott #

be, azon an az uton összekülönbözött az első tiszttel, Triesztben kihajóztak s csak hosszas kérésére engedték meg neki, hogv azért, mert Oranba szeretne menni, ingyen dolgozzék a hajók. Hogy a továbbiakban mi történt velünk, részletesen majd élőő szóval elmondom, mert egészségi állapotom az orvos szerint nem engedx meg a toyá bui hajózást s így egy-két hét múlva, ha Isten segít, viszontláthatlak benneteket. Meg csak annyit, hogy a partról a hegyen keresztül vizes ruhánkat hátunkcon oipelve, kékre-zöldre fázva délután négy órakor értünk Lioali faluba, ahol megtudtuk, hogy a sziget neve Szerifósz, vagyis utunk celia s a Libali-öbölbe kellett volna befutnunk. Hanem azt a szerető gondoskodást sem fogjuk elfelejteni soha,'amivel bennünket , sziget lakói körülvettek, amint sorsunkról értesültek. Ott, az utcán, körülfogtak s ahol értek bennünket, lehúzkodták rólunk a még mindig vizes ruhadarabokat, majdnem rongyokat s a sajőtjukat adták ránk. Ki-ki fogott egyet és cipelt bennünket a házába,könnyezve tömtek bennünket óiellel-itállal. Másnap azután megtudtuk, hogy a hajó mégtem pusztult el, mert a parttól mintegy ötven méternyire egy eddig nem ismert sziklacsucsba megkapaszkodtak a leeresztett horgonyok, s a mentőhajó, amely Konstantinápolyból }ött segítségére, bevontatta a Lib li-öbölbe s ugyanez Ü hajó vontatta Pirausba is, ahonnan ezt a levelet írom. Sz rifószban két napig feküdtem egy kedves családnál. Az első nap reggel még a fejemet sem tudtam megmozdítani s azt hittem, hogy megbénultam. A házigazdám ezt észrevette és orvosért küldött, de mi^az m gérkezett, ő olyan eddig még soha nem hallott kúrát végzett a hétamoa, hogy mire az orvos megjött, már meg tudtam fordulni az ágyban. Most már jooban vagyok, osak az idegzetem gyenge. Hazamenetelem a vizsgalat idejétől függ

p mert a hajót addig nem szanad elhagyni senkinek, A mellékelt virágot ott szakitot-tam, ahol csónakunk a partra vetődött, még magamnak is maradt egypár'szál.., Mindenkit szeretettel'üdvözlök s a Teled való beszélgetésemet e levél ltján ezzel befejezem. Imre*