Napi Hírek, 1931. január/2

1931-01-27 [0243]

A térkép 360 méteres mélységet jelzett, tehát hiába engedték le a 120 méter hosszn horgony láncokat, A haji lassan-las..an közeledett a part, a biztos pusztulás felé. A szél, ahelyett hogy csendesedett volna, uiult erővel kezdett fújni. Az emberek néma csendben várták a történendokst s csat az első tiszt - Isten nyugosztalja - paranosai hangzanak; - A csónakokat élelemmel, vizáéi, vitorlával, iránytűvel stb. felszerelni. Mindenki osak annyi holmit vegyen magához, hogy az öszszes csomagok súlya négy-öt ember súlyánál több ne legyen, ipert az első csónak,/- amelybe, hála a jó Istennek, én is tartoztam -/csak 25 személyes 8 a kijelölés szerint husz ember fog beleazállni. Fél tizenegy! A távolság lefogyott körülbelül 2-2 1/2 kilométerrej a viz mélysége 280 méter, tehát a horgonyok még mindig nem fognak, sot, ha a szél iránya nem változik, nem isfognak kapaszkodhatni, mert a partról husz méterre a térkép szerint még mindig 180 méter mély a viz. Tiz óra hermincöt perc. Parancs: Két ember az első csónakba, csónakot a vizre, azután a kijelölt emberek beszállni! Kedves G. Ha eddig a félelem volt jelen, - most egyszerre valami végtelen ynugodtság vett rajtam erőt. Imádkoztam, majd elvonuld előttem fiatalságom s azalatt a pár nero alatt minden eddig velem történtet újra átéltem. Vájjon megéreztetek-e, hogy búcsúzom tőletek és szüleimtől, a. ik talá\*, vasárnap lévén, épen templomban voltak? Búcsúztam mindenkitől, ki nekem kedves volto Mégegyszer kezet üzoritot tunk a visszamaradt tiz emberrel, azután a legnagyobo rendben - mégis 25 perc% tartott - leereszkedtünk a csónakba s aki csak hozzá fért, megragadta az evezőket. Jézus segits! Előre!... Hogy hova? Merre? Még magunk sem tudtuk, azaz hogy sejtettük. Oh, ti dunai sporéevezősök, mi a ti munkátok ahhoz a tiz emberéhez képeft, akik itt eveztek, ffinden erőnket arra fordítottuk, hogy a néhol 10-12 méter nk.gas hullámok csolnakunkat oldalt ne fogiák. Már vagy egy órája küzdöttünk a viharral - a part . még lehetett vagy szaz méterre. Eddig három hullám vágott be a csónakba

} ami két embernek elég munkát adott. Azontfh a legrettenetesebb volt hármunknak, mert - mint a végén kitudódott - osak az első raatróz

5 a kadét /mi ketten eveztünk e— gyütt/ ós én vettük észre, hogy a-csónaknak majdnem a fenekénél mind erő seibben és erősebben tör fel a viz. És veit annyi erőnk, hogy szó nélkül eveztünk tovább, mert, ha csak egy is szól, hogy a csónak oldáÍA beszakadt, akkor ma nem hat^ hanem husz.nhat áldozata van a Tátrának. A partot mar mintegy negyven méterre közelitettük meg ós még sehol egy kis öböl, homok, ahol a csónak baj nélkül partot érhetne. Mindenütt csak szikla es szikláé. Mikor egy-egy hullám neki vágódott a partnak, a viz oly magasra fröccsent, hog^ még vissza sem eshetett, már másik víztömeg emelkedett a .magasba, A sziget másik oldalára lehetetlen' volt jutni, mert akkor a hullámok oldalt kaptak volna a ssónakoft 8 mi azt gondoltuk, hogy inkább egy pillanat alatt loccsantatjuk szétta sziklákon, minthogy sokáig fuldokoljunk a vizben* fi^fUf) /Folyt. köv./