Napi Hírek, 1930. szeptember/1

1930-09-15 [0234]

r TT ' v / Népszövetségi közgyűlés, Apponyi beszéd.E .folytatás/ A népszövetség legfőbb föladata » mondotta Apponyi a továbbiakban* arra irányul, hogy DÍZtősitsa az állandó békét, orvosolja az időnként ' felmerült viszályokat,megakadályozza a háború Kitörését és ne'engedje, hogy a béke egyik napról s másikra váltakozó politikai áramlatoktól függjön, hanem organikus gerendákat biztosítson számára. A népszövetség felelősségót ezen a téren a maga egészében azzal a kritikával illetne-* tea, hogy, a problémákat túlságosan mechanikus módon tekinti ós kezelit Igyekeznek * gyerapitcjl t garanoiákat, a biztonság tényezőit, a háború megakadályozására szolgáló szankciókat, a háború kitörésének útjában álló ekedályokat. Mindez igen helyes,igen jogosult .igen szükségéé. De ez még nem minden. Azt szeretném he a problémát inkább organikus oldaláról tokintünóü. Azt kiváunám,^ ogy keressük és kutassuk a viszályok csiráit,amelyek a uostí-ni európai helyzetben rejlenek; iparkodjunk e csirákat elpusztítani ós c dolgok olyan rendjét nagteremteni, amelyben kiküszöböljük a bókát fenyegető veszélyeket, még pedig nemcsak az esetleges veszélyeket, hanem mindazokat a veszélyeket,omelyok , a szervezet organikus hibájából származnak. Hogy ilyen veszély létezik,hogy ilyen nyugtalenság fennáll, azt elárulja valamennyi vltánk»Beszélnónk-e annyit a háború veszélyéVl, beszélnénk-e annyit a béke megóvásának és a háború elkerülésének szükségéről, he nén éreznők ezt a toeszélyt^ A mi vitáink azt sz utazót juttatják eszembe, aki vad vidéken járva éjszaka egy erdő mélyén eltévedt s fütyülni és énekelni kezdett.hogy önmagának bebizonyít sa.nogy nem fél. Ki akarok kerülni ebből a süru erdőből. Azt szeretném, ha a népszövetség mentalitása és becsvágya szélesebb körre terjedne ki, ha nem riadna vissza semmiféle probléma elol, ha nem helyezne táblát a békéhez bezető utak egyikéhez sem ilyen felírással: "Tilos az átjárás." „ , Mert vannak ilyen utak! Önök mzt mondják, hogy kerülő uton a békeszerződések revíziójának nagy kérdését érintem. Nem szokásom kerülőutakon járni. Igen, én a békeszerződések revíziójára céloztam és erről beszélek. És én nem hí szem, hogy amikor cz a kérdés foglalkoztat és ezt a vallomást teszei akkor'czzcl olyo,n gondolkodásmódot árulnék cl; amely veszélyes lenne a békére nézve. Ellenkezőleg, ez olyan felfogásra, vall, amely'azt akarja, hogy a háboi veszély kiküszöbölésére irányuló munka teljes legyen. Munkánk azon a napon lesz komoly és teljes, amikor bátorságunk lesz a méltányosság és kölcsönös megértés szellemében hozzánuylni e nagy problémákhoz. Nem mondom, heg; ez a nap már elérkezett. Bizonyos lélektani feltételektől függ ez, amelyek nem következhettek még be a háború óta eltelt néhány év alatt. Ha a probléma felvetése háborús fenyegetést jelentene, akkor, legyenek'meggyőződve, hogy sem cn, sem országom soha nem gondolnánk ennek fel vetcsére. Mi kötelezettséget vállaltunk a Kcllogg-szerződesben. Bárminők lef

yenek nemzeti kívánalmaink és vágyakozásaink, csupán jogos eszközökkel igyeezünk azokat megvalósítani és sohasem háború utján - még ha képesek is lennénk háborúskodásra- mert arről egyszersmindenkorra lemondottunk. * , Ezt meggondolva, azt hiszem, szabadabban beszélhetünk. Es épen ez az egyik előnye a Keilögg-szérződésnek; amikor mináen nemzetnél teljes jóindulatot tételez fel, - mint ahogy mi is feltételezzük ezt - ?kkcr utat nyit minden vita számára anélkül, hogy ok lenne a nyugtalanságra. Amit mi aka runk, az nem pilloiiatnyilag biztosított béke, az nem az egyesek - a megelégedettek - fegyverkezésének és'mások - az elégedetlenek - leszerelésének ingatag ajnpjára felépített béke, az nem a váltakozó politikai kombinációkra alapított beké. . ' ' * /Folyt, köv./