Napi Hírek, 1930. június/2

1930-06-20 [0229]

/Sajtóértekezlet a pénzügyminiszternél. II. folytatás./ Gvors és direkt segitségre van tehát szükség. Ha az államháztartás jövedelmének egyre szét erre a célra fordit hatnák, ugy megoldási mód bőségesen kínálkoznék, sajnos azonban, az államháztartás nincs ebben a helyzetben. Ha nincs meg a lehetőség arra, hogy adóengedményeket tegyünk, ugy másképen kell a fedezetről gondoskodni. A buza árának bizonyos mértékig való Smelése megfelel a kivanságnak, senki zokon nem veheti azt. ha a Buza árat olyan nivó felé emeljük, amely a normálárhoz közelebb fekszik. A javaslat az érvényben levő . 6.30 aranykorona buzavámot érvénye siti s ezzel elyan problémát old meg, amelyet eddig még, esetlen exportállannak sem sikerült megoldania. Egeszén uj'dologról, kísérletről van szó, nem lehetett külföldi példák után indulni, Lehetséges tehát, hogy lesznek a javaslatnak téveoései, hiszi azonban, hogy az intézkedések' 99 százalékban beválnak. ' ..^ .„ . * a Az átháritás csak adó alakjában történhetik. A pénzügytan perhoneszkál mindenféle liszt- és kenyér adót. Aki igy fogja fel a javaslat intézkedését, az valóban olcsó babérra tehet szert. Nem szabad a©nban igy felfogni a kérdést, annál is inkább, mert itt nem adóról van szó. Az adót mindig az állam szükségleteinek céljaira szedik, ezúttal pedig egy diszparitás kiegyenlítése érdekében. Gabonaáraink igy is'messze alatta maradnak a bennünket nyugatra környező államok nivojának, mögöttünk csak Jugoszlávia és Románia marad. t ' '"' Hivatkoznak arra. hogy mas eszközökkel is el lehetetett volna érni ezt a megoldást, például az exportárak mesterséges emelésével, ami okvetlenül áremelő hatassál lett volna a belföldi piacon is. Az exportár mesterséges növelését alig lehet keresztülvinni ugy, hogy egész even át*'éreztesse hatását tekintet nélkül arra, hogy milyenek a külföldi piaci viszonyok. Le nem is vállalhatta volna a felelősséget a megoldásilyen módjáért, mert megingathatta volna államháztartásunk egyenailyát. Kivitelünk ugyanis körülbelül hétmillió métermázsa átlagba . "Egy hárompengős differencia tehát 21 millió biztos veszteséget jelent, amelynek csak egyrészét lehetett volna visszaszerezni, a többit az államnak kellott yoina végeredményben fizetnie, a fedezetet pedig csak adóemoléssel lehe&t't volna erre megteremteni. Az a megoldási giód kínálkozott tehát, amelyet a javaslat foglal magában s amely megoldja a kérdést anélkül, hogy növelné az adó- § terheket. Nem drágulás előidézéséről van szó, hanem arról, hogy az ezidő-szerint dumpingárakkal mesterségesen lenyomofct búzaárat bizonyos mértékben emeljük. Az eredeti terv'az volt, hogy a bolctta ára 8 pengő lesz s ebből 3 tengőt kap a termelő. A kereskedelem azonban hiv:1kózott arra, hogy ez. mázsánkent 8 pengő plusz befektetést jelent, kamatveszteséggel jár s mintegy H0 millió pengő plusz tőkét igényel. Ez, ha nea is döntő, de megfontolandó érv volt. Erveitek azzal is, nogy senki nem tudja belátni, miért kell 3 pengőért, amit a termelő kap, 8 pengőt mozgósítani mázsánként s arra is hivatkozás történt, hogy csak a nagyobb varosak lakosságát éri majd terhelés, mert a vidéken mindenki boletta nélkül fog őröltetni s igy megszabadul a tehertől, A városi és vidéki lakosság megterhelése terén tehát igazságtalanság mutatkozik majd. • /Folyt.köv./