Napi Hírek, 1930. június/1

1930-06-01 [0228]

/Az Ujságir Ók Nyugdíjintézetének közgyűlése. lefolyt./ Ha például a magyar társadalmat nézem, már joggal kollektív lélekszerüségnek lehatne neveznem a revízió követelését. Ebben ugyanis nincs különbség a társadalom egyetlen olyan tagja között sem, amely alkalmas arra. hogy értsen és érezzen, célokat tűzzön ki, vagy a kitűzött célokat megérzésevei elfogadja. Hz azonban példa arra, hogy ugyanilyen módon kell arra törekedni, hogy a társadalom lelke minél több ilyen nagy gondolat irányában legyen együteművé, egy Ütemre konduló, egy^akaratu, mert akkor fejlődik iel a társadalom arra a magaslatra, amikor mar saját autonómiáját érzi, tudja, használja és önállóan tüz ki maga elé elérni való célkoat. - A kollektív léleknek meglehetősen szétfolyó meghatározásával hem kivínok foglalkozni. Visszatérek azonban a társadalomnak azon a vonalon mutatkozó é]igjtjelenségeire, amellyel magunkkal, ezzel az immár 50 éves nyugdijintéz mény céljaivar és munkáival teljesen ritmikus

J teljesen azonos.^tt is egy társadalmi cél tüzetett ki, szociális cél a társadalom elé - joggal mondom, hogy a társadalom egyetemessége elé és nem a társadalom egy rétege elé. Nem lehat ugyanis azt mondani, hogy végre is itt oly szociális célról van szó, mely csak az uiságiró-rehdet érdekli, foglalkozzék tehát ezzel a kérdéssel maga az ujáá&irö rend. Nem lehet igy argumentálni, mert ez a társadalmi cél a benne összefoglalt. Összemarkolt egyedeknek minősége miatt, akár a most vég*, zett, akár a régen végzett munkájának jellege és társadalmisaga. egy nemzetet átfogó mivolta miatt nem szorítható le azoknak a lelkeknek keretére, csoportjára, amelyek tulajdonképpen alkotják az uiságiró-rendet, aminthogy az^ujságírórend munkáját sem lehet hatásában és ftelentoségében leszűkíteni magára a rendre, amely a munkát végzi. Másodszor azért nem lehet igyjargumentálni azért, hogy felfigyeljen a társadalom és magának ismerje el ezt a'célt, mert végre a kollektív lelek kialakulásában tuliadonképpen az újságírók a legelső sorban a karmesterek. Abban, hogy a nemzet lelke, hogy a nemzetből nmnel több lélek együtemű legyen, egy ritmussal járjon, egyet érezzen, egyet lásson es akarjon, valóban az ujságirorend tagjai az igazi karmesterek. Szakadatlanul ok vezetik dirigálják és látják el partiturával az énekeseket, azt az orchestert, egy nemzet , mondjuk kollektív lelkiségét. » - Nemreg olvastam a breviáriumban - pap is lévén, nemcsak szociálpociti

J kus. hacsak pap volnék, talán nem bántanának azért, mert e szociálpolitikus néha egy-egy gondolatot próbál felereszteni - Péter apostol levelében egy gyönyörű monaast, körülbelül ugyanerről attémáról elmélkedik és kicsattan belőle a

t meggyőződés, valamint a tanítás is ezt mondván ^.Tiszta és makulátlan vallási cselekedet az Atyaúristen szine előtt látogatni az özvegyeket és árvákat az ő szorongattat&uklbano*Gyönyörű szociálpolitikai cél és megállapítás. íme tehát, amikor az ujságirorend nagy szociális célját allithuk a társadalom elé, tulajdónké-pen ezt az ősrégi, még a régi zsidó ideológiával teljesen asszonáló gondolatot lehet a társadalom elé állítani, megtalálván a Szentírásban bzent Pét3r apostolnak fejtegetéseiben is. Ez a leggyönyörüb^legvirágzőbb vallási cslekedet Isten előtt, aki mindenekinek Atyja. Abban virágzik ki a társadalom lelke a legszínesebben, lerdusabban és legpompásabban, ha azok, akik önszenpontjukból teljesen eroslenek, a csecsemők, az árvák, a gyermekek és otvegyek, nem maradnak ki a társadalom nagy egészéből, nagy szolidáris összefogásából, hanem ellátogat hozz^áiuk a-társadalom egyetemességének segítő szereteteg /fr>lvto köv,/