Napi Hírek, 1930. május/2

1930-05-18 [0227]

Aeszprémi tudósitás VITT. folytatása•/ « ~ A kormánynak meg kell értenie, hogy nifcshjtöbbé, az ami yolt Nagynagyar országon, a nagy haJsereg béke béli létszáma, amely 160.000 ember veit, amelynek egy harmadrésze, 50.000 ember, mint újonc vonult be minden évben, ami a munkafeleslegben szenvedő kezek lecsapolását jelentette. Bezervoár volt e^ mert amikor szüksége mutatkozott, például aratáskor, kiengedte őket a Katonaság és késő'b, mikor a felesleg mutatkozott, megint bevonták őket. Ott volt a poitsfés a vasút, amely messze Erdélybe és Bánátba vitte a magyar embereket, Mert felkaroltuk ugyan a nemzetiségeket, de azért az állam gondolatát, az állam nyelvet es az állam hűséget belső, magyarországi emberek vittek szanaszét. El tudtuk tehát helyezni feleslegeinket. Ma a vasut-nál több ember van alkalmazva, mint amennyire okvetlen szükség volna, a posta zsúfolva van alkalmazottakkal. íme tehát két tényt kell számba vennem, az egyik az emberfelesleg, a másik a felesleg elhelyezésének a mostani keretek között való • lehetetlensége. - Tudós emberek sokat foglalkoztak ezzel s problémával. S okat foglalkozott ve le, a, kormány is. amely, amikor ezzel foglalkozik, már az eszközök mérlegelésével foglalkozik kell hogy levezessük emberiolesie-» f

einket olyan iparfejlesztéssel, amely a belső fogyasztás fedezésére lesz ivatott, amellyel ket célt érek el, Peri hozom be áz idegen árut, viszont a gyártelepeket fejlesztve magyar kézbe juttatom a magyar fogyasztó által adott kenyeret, mint munkaalkalmat. De fogyasztásunkkal is foglalkozom egy kkcsit, mert nem,vagyok,az,az ember, aki nekiáll bókokat mondani választóközönségenek, Sietem értékesebbik része már hátamoögött van, nincs többé semmifele ambicióm, amit a,nemzet egyetemességének.való hizelkedes revén kellene kielógiteni. En ner. kerbk mandátumot sem. Pia majd nemzeten akar adni, hálás köszönettel elfogadom, de én nom ké- * rek politikai mandátumot, nem kérek semmit,, de ennek ellenében engedtessék meg nekem az abszolút őszinte beszéd fényűzése. - Nem elég a takarékosság. Nem vagyunk eééggé befelé néző magyarok. Túlságosan kifelénézők vagyunk. Lemásolunk fazondolgokot idegenből, sok,bovliárut is, szellemi terén is és a gyártás terén is,, Befelé nézük legyünk mi magyarok valamennyien, előkelő hölgyek es urak, s egyszerű parasztlányok hosszú.pántlikával a hajukban, de' immár idegenből behozott selyemharisnyában .Díva tokát azért találnak ki a külföldön, mert annak az idegen államnak abban az irányban szüksége van az iparfejlesztésre. Uj selyemmintát és divatot, iienl azért találnak ki Poiret r

ester szalonjában, , mintha vele nekünk akarnának uj esztétika-5 élvezetet teremteni, hanem azért, mert arra szükségük van. Ez igy nincs jól. Angol szövet kell mindenáron, a magyar munkást pedig megöli az éhség az utcán. Idegen selyemszövet kell nekünk, amikor az államkincstár tegnap fizetett rá félmillió pengőt a magyar selyemgubótenyésztesre. Idegen áru kell, kezdve a rúzson, amikor a magyar divat szelleme is megtudja alkotni azokat e kreációkat, amelyekre szükség van és magyar, vegyész is termelni tudja mindazt az illatszert, amire szükség van. - Befelé-néző magyarok legyünk, ugy amint azt a franciák teszik. Hiába adunk útlevelet és szerzünk vizumot a magyar ,munkasnak, munkát nem kaphat Franciaországban, mert annyira védi a magáét a francia. Miért nem tudunk mi is/nagunkatnéző. befeléiorduló, a magunk hasznát néző emberek lenni. TTL yen / ORSZÁGOS LEVÉLTÁR/Folytatása következik./ K szekció