Napi Hírek, 1929. november/1

1929-11-09 [0214]

B e r 1 í n november 9,/Wolff/ A berlini Germania bécsi tudósítója "Szünet a tárgyalásokban" cimti cikkében foglalkozik a keleti jóvátételek kérdésével. A cikk bevezetésében áttekintő képet ad Bulgária jóvátételi helyzetéről, majd Magyarországgal foglalkozik és ezeket irja: Magyarország arra kötelezte magát« hegy jóvátételek címén 1944-ig 200 millió aranykoronát fizet. A szanálási kölcsön alkalmával 1923-ban - bar nem Írásban - biztositották Magyarországot arról hogy 1944 után további fizetéseket nem kivannak tőle.* Ennek ellenere az eddigi párisi tárgyalások során Magyarország kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a függő pénzügyi kórdesekrtl, ejnennyiben ezek nem függnek össze közvetlenül a jóvátételekkel vagy az optansok kartalanitásának kérdésével. A "pénzügyi kéraósek"alatt bizonyára az úgynevezett "hadi károk" megtérítésére irányuld követeléseket' ' kell értem azokon a területeken, amelyek Magyarország régi területéből a csehszlovák, a román és a jugoszláv utódállamoknak jutottak* Az errevonatkpzó ellentétes álláspontok között bizonyára lehetne:- megegyezést találni. Üzleti jellegű tárgyalásokról van itt szó, amelyek során sem az állami, sem a magánéletben nem szekták mindjárt közölni a megegyezés alapját. Egészen máskép áll a helyzet, ha arról van szó, hogy az optánsok kartalanitásának kérdését összekevernék Magyarország jóvátételi terheinek kérdésé vele A trianoni szerződés megtiltotta az utódallamoknak, hogy magyar állampolgárok tulajdonát lefoglalják vagy kisajátitsák s a magyar állampolgároknak megadta azt a jogot, hogy ily rendszabályok esetén vegyes döntőbíróságokhoz forduljanak. A tengeri kígyóhoz hasonló optánskérd|sj|Den már közel állottak a megegyezéshez,amikor Benesnek a megegyezést megzavaró szerepe megkezdődött. Magyar-román megegyezés az optánskéraésben ugyanis Csehszlovákiának is prejuaikált volna és kény szeritette volna arra, hegy az agrár rablást { „ Utalva a német-nagyantant jóvátételi zaróértekezletre.amelynek körvonalai már tavasszal készen voltak, sikerült Benesnek létrehozni a kisantant egységes frontját az optánsok kartalanitása kérdőében,* .amennyiben megakadályozta, hogy a magyarok és románok között^ külön megegyezés jöjjön létre s az optánsok kartalanitásának egész kérdését a jóvátételi kérdéssel vonta össze, "(par erre a lehető legkisebb jogcim vagy jogos igény sem állott fenn,ugy hogy a kisantant tisztára a hatalmi kér^ dóst dobta a mérlegre. Ezt meg kell állapítani, ha az egész kérdést tárgyilagosan ós minden befolyástól mentesen vizsgáljuk. ^s^jLgéí^bUsz/ Egy dolog ugyanis egészen bizonyos: a vegyes döntőbíróságok a magyar állampolgárok, tehát magyar magánszemélyek kártérítési követeléseiben illetékesnek jelentették ki magukat, ugy hogy teljes . képtelenség junktimot létesíteni a magánjellegű kártérítési pör /az úgynevezett optánskérdés/ és az állami jóvátételi kérdés között. Erről csaíc annyit lehet mondani, hogy Magyarország joggal foglal állást eliene, mert bizonyára nem lehet megfelelő jogi alapnak mondani azt az alapelvet, hogy "Magyarországnak kell mindent megfizetnie" minden korlátozás es jogcim nélkül. Ha most már különösen a cseh és a -öenes befolyása alatt álló párisi saitó a jóvátételi tárgyalásokkal kapcsolatban Magyarországot mondja bókebontönak, akkor ez a legnagyobb mértékben átlátszó mesterkedés arra, hogy a vétkesség kérdését megkonstruálják. A háborúért való felelősség kérdésében szerzett tapasztalatok után azonban nem lehet már port hinteni a világ szemébe. Ezenkívül Magyarország külpolitikai helyzete ma már nem olyan, hogy a kisantant Benes által képviselt "hatalmi kérdésének" ki lenne szolgáltat , va. Magyarország ezért visszautasítja a junktimot és kétségtelenül \fí/K^tart ' e visszautasítás mellett. Végül is kénytelenek lesznek majd rászánni magukat arra, hogy teljesen elválasszák egymástól az oly össze nem » kapcsolható kérdéseket,mint a jóvátételi kérdés és az optánsok Mrta^Lan^tasa*