Napi Hírek, 1929. szeptember/1
1929-09-10 [0210]
/ Apponyi Albert gróf DO szed éhek 5-ik folytatása/ Sohasem engedhetem.meg.nogy valamely állammal szemben o rkölcsi alacsonyabb* rendüsegével énei jenek, akármilyen udvarias formába* öltöztessék is ezt a kifogást. Néhány szót akarok még szólani arról az általános szellemről, amelynek a közgyűlés tagjait ós a föld népeit el kell töltenie és amelynek hiánya, bármilyen intézményeket tudjunk is alkotni, végzetes lehetne a béke biztos fenntartása szempontjából. A francia miniszterelnök nagy ékesszólás* sal beszélt erről. Szólott azokról az áramlatokról,amelyek megmérgezik az ifin lelkeket .mert ázt hirdetik, hogy a reváns,a gyűlölet, az ellenségeske¥J n T ^ zetl IÉ ZI í~ ny * Eb t en a tekintetben magam is .teljesen ,ggye tértek vele. Nem engedhető meg hogy az ifjú lelkeE? megmérgezzük 6TÍ gyűlölet gondolatát-csöpögtessük beléjük, még akkor sem, ha a reváns cimén cselekednek ezt. Nem szabad a gyermekeket a háború szeretetének eszméjében felnevelnünk* Nem szabad, eltitkolnunk előttük - mint ahogy a nemet külügyminiszter kifejtette - hogy a haboru rQmantj.kus oldala,amely meg fogja a képzeletet, a háborús hősiesség hovatovább mindjobban a multe lesz,mert a háború és a győzelem mindjobban technitei problémává alakul át. Aiindoz feltetlenül igaz es ehhez feltétlenül csatlakozunk is. De ugyanakkor nem szabad megengednünk, hogy az ifjú lelkek elszegényedjenek; nem szabad őket megfosztanunk az emelkedett gondolatnak, a nemzeti érzületnek, az önr zetlonsegnek bizonyos motívumaitól; Nem szabad hozzányúlni a hazaszeretet motívumai hoz,ami az önzetlenség legáltalánosabb, legösztönösebb megnyilatkozása. A hazaszeretet gondolatát azonban meg kell tisztitanunk minden gyűlölködéstől. Ne akadály, hanem lépcső'és támasz legyen ez az emberiség szeretetének még távabbköru felfogásához. Eddig azt hiszem teljesen megértjük egymást. Végső esetben azonban nagy elterés tan azok között, akik a siker napfényében, beteljesült várakozásuk nagfényeben, biztosított túlsúlyuk napfényében báladnak és azok között akik a nyomorúság árnyékában élnek, akiknek hazáját szétdarabolták és akiknek mai helyzetében a nemzeti erő kifejlesztését szinte lehetetlenné teszi az elszenvedett igazságtalanság boni tó tudata. Vnllják be hölgyeim és uraim, hogy a két fél helyzete nem egyforma. Sokkal könnyebb azoknak, akik ugyanakkor, amikor az egyetemes tetstvériség eszméjét hirdetik,ugyan* akkor olyan berendezés fenntartását kürtölik világgá,ame ly az ő felsőnbsegüket biztosit ja. Nehéz azonban azoknak a helyzete, akik ezekért az eszményekért érzelmeket kénytelenek feláldozni, amely eket soha sem sikerül kitépni a szivekből. Meg'kell találni mindazt ami ennek a két tábornak eltérő érzelmeit áthidalhatja. Értsenek meg hölgyeim és uraim! Amikor megmutatom egy magyar gyermeknek Magyarország térképét ahol régi hazájának csak'foszlányait láthatja, nem kernelem arra,hogy azt mondja, hogy ez jól van igy. Ha talán sikerül megértetnem vele, hogy a régi terület egyes részeinek elvesztésé t bizonyos elvekkel, például nemzetiségi elvvel magyarázzák, sohasem tudom vele meg- ' erfcetni azt, miért szakitottak el a megmaradt területtől olyan területeket, ahol egységes tömbben élnek magyarok, holott ezeket a területeket a nemzetiségi elv nevében még akkor is nekünk kellett volna juttatni, ha ko-~ rabban nem tartoztak volna Magyarországhoz. 8zt a magyar gyermek soha sem fogja megérteni és so&a sem fogja azt mondani, hogy jol van az-,hogy mi.olyan helyzetben vagyunk, amelyben anyagi és erkölcsi erőforrásaink Kifejlesztése csaknem lehetetlenség. Ha azt mondanánk neki, hogy ezt helyeselnie kell,hogy ezt véglegesnek kell elfogadnia, akkor a gyermek tiszta és nemes lelke fellázadna az ilyen oktató ellen. De azt mondhatom neki: "Igen súlyos helyzetben vagyunk.amely ránehezedik lelkeinkre • és anyagi erőinkre. De mi nem gondolunk arra,nogy ezt háborúval módositsuk. A háború ugy is kockázatos dolog; nincs logikus összefüggés valamely ügynek az igazsága és^L a' katonai győzelmet eldöntő erők között, /Folyt.köv./
