Napi Hírek, 1929. június/2

1929-06-24 [0205]

/Anemzetközi női szövetság konferenciáján elhangzott beszádek. /Folytatás./ Ennélfogva bizonyos utódállamok kormányai teljesen önkényesen állapitjak meg, hogy a polgárok mely csoportját" tekintik jogi értelemben vett kisebbségnek, amely meghatározással szemben az egyén teljesen védtelen. Tűrhetetlen állapot, hogy valakinek-még abba se,, lehessen beleszólása, hogy milyen nemzetiséghez tartozzék, mely iskolába küldje gyermekeit, milyen nyelven vagy szertartások szerint dicsérje Istenét, stb. Haladásnak tekinthető hogy a népszöv tség tanácsa 1925 ota szakított azzal a régebbi felfogassal , hogy B kisebbságeket minél előbb asszimilálni kell s most ugy látszik kezdi belátni, hogy a kisebbségek fennállását biztosítani kell, mert azok anemzetközi érintkezésben és a népek testvériesülásében fontos szerepre vannak hivatva. Sir Willoughby Dickinson, az angol népszövetsági unió egyik vezetője hangsúlyozta, hogy a kisebbségek zöme kisemberek, parasztokból, kiskereskedőkből, kispolgárokból áll, nem pedig politikai agitátorokból. Ezek a szegény, egyszerű emberek csak azt akarják, hogy békében hagyják őket s eszük agában sincs uj kormányaik ellen összeesküvéseket szőni. Azok

; akik a kisebbségi kérdést idegen országokban tanulmányozzák, túlságosan befolyásoltatják magukat "azzal az érveléssel, hogy a kisebbségek megbízhatatlan vagy nem lojális állampolgárok. # Nem tudj^ák ezek a kutatók, hogy a kisebbségeket nem az állampolgári lojalitás hiánya, hanem nagyon is jogos és alapos panaszok háboritják fel saját kormányuk ellen. Az is nagy baj. hogy a kisebbségi sérelmek . látszólag jelentéktelen mindannapi esetekből állanak. A népszövetség tanácsát kevéssé izgatja az a kérdés, hogy egy gyermeknek egy vagy kát nyelven kell-e a leckéjét tanulnij vagy hogy egy állami tisztviselő letép egy hirdetményt, mert nem az aljam nyelvén nyomtatták. Tényleg azonban az ilyen mindennapi események fel legjobban az egyszerűbb embereket ás ezeknek a tömege adja együttvéve a ^kisebbségi problémát. Már pedig nem lehet 20-30 millió embert állandóan felbosziteni anélkül, hogy a világ békéje no rendülne meg. A kisebbságeket az állam állandó elemcinek kellene tekinteni ás rájuk kellene bízni, hogy saját belátásuk szerint gondoskodjanak faji sajátságaik ás kultúrájuk fentartásáról mindaddig, amig ez nem fenyegeti az állam szolidaritását, agy kis jóakarattal meg lehetne oldani ezt a feladatot, mág pedig olymódon, hogy a népszövetség együttműködnék ez irányban ugy az illető kormán|ínyal, mint a kisebbségekkel. ^'TOVti&l Végül René Brunet tanár, aki többizben képviselt kisebbsági _ peticiékat

i a népszövetség előtt, mondott saját tapasztalatai alapján megsemmisítő Ítéletet a kisebbsági ügyekben jelenleg követett népszövetségi eljárás felett. A panasztevő, úgymond, egy rövid átvételi elismervényt kap a népszövetsági titkárságtól a benyújtott petisióról és többet nem is hall annak sorsáról. Mág azt sem tudja, hogy a kormány válaszol t-e és ha igen, mi volt ez a válasz. ./Folyt at ás a k ö v et ke zi k. /