Napi Hírek, 1929. május/2

1929-05-26 [0203]

Éz á kőlap az ezeréves nemzeti szent fájdalmat jelenti. És mégis ebben a gyászban is^ennyi felemelő dicsőség van. A dicsőség független a-si* kertől. A világháború, magyar hősei ugyanazzal a vitézséggel,elszántsággal és önfeláldozással küzdöttek a hazáért, mint hősi elődeik, nekik is Lehel vezér kürtje fújta a riadót, bennük is Almosnak, Árpádnak lelke lobogott. Es dicsők ők, mert vérük hullatásával megtartották nekünk ezt a darab csonka földet, ahol a tagadás lábát megvetheti és egykor világot fog megdönthetni. - Hálásak vagyunk az ezer évért, az ezer év minden dicsőségéért és minden gyászáért is. Az Egek Urától egy ui ezredévet kérünk, ugyanolyant mint az első volt. ugyanannyi dicsőseggel és ha kell, ugyanannyi szenvedéssel is. Adjon az Eg a nemzetnek vezéreket, akik őt a balsorsban uj életre hivjak és az ezeréves mesgyén uj fejlődés, uj haladás,felé vigyék,a nemzetet. - Es adjon az Ég a nemzetnek bölcsességet, hogy megint kiválassza és el is ismerje méltó vezéreit. Adjon jó* polgárokat, akik szorgalommal és tudással és becsülettel munkálkodjanak a béke müvein. Es adjon férfiakat az uj ezerévben is, akik készek meghalni a nemzetért, az országért, jogainkért és szent igazságainkért. - Adjon oly dicsőséget, mint amely fényessé tette az ezerév történetét és ám adjon, ha kell, küzdelmeket, szenvedéseket, csak adja vissza amit őseink megalapították és amiért őseink véreztek, adja vissza ősLezeréves szent határainkat. - Tízzel a^fohásszal veszem át a székesfőváros közönsége nevében Bethlen István gróf miniszterelnök úrtól az emlékmüvet kegyeletes megérzés végett. A polgármester beszéde után a koszorúk elhelyezése,következett. Az első koszorút nagybányai Horthy Miklós kormányzcrhelyezte el az emlékkő vön. A kormányzó Koós Miklós ezredes, szárnysegéd kíséretében vitte a koszorút az emlékkőhöz s miután azt arra elhelyezte, pár lépést tett visszafelé s szembefordulva az emlékkővel,Ta következőket mondotta: . # e TtaxtiA^tM, vua^oL - Árpád apánk, aki őseink élén ezt az országot elfoglaltad és te névtelen hős, ki becsülettel és lelkesedéssel tudtál meghalni a hazaért: tudom, mi a kötelességem! Visszhangzott a tér a zúgó éljentől, amely a kormányzó szavait követte. Utána a budapesti diplomáciai kar nevében Drsenigo Cézár apostoli nuncius helyezett el koszorút. Magyar nyelven a következőket mondó tta: - E koszorút a diplomáciai kar nevében helyezem el,őszinte tisztelettel emlékezve meg a háborúban hazájukért elesett magyar katonákról. Erigyes királyi herceg megbizásából Janky-Kocsárd, a honvédség főparancsnoka helyezett el koszorút. , majd József királyi herceg tette le koszorúját e szavak kisérétében: - Hatszárnyolcvanezer magyar bajtársam emléke előtt hálás kegyelettel teszem le e koszorút, /Folytatása következik,/