Napi Hírek, 1929. április/2

1929-04-23 [0201]

Berlin, április 23. A német régészeti társulatban dr. Tompa Ferenc .a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató-őre előadást tartott sah llgatósag nagy érdeklődése közben a következőket fej tette.ki: A magyar ősrégészeti kutatás,amelyet a háború oly nagy mértékben megakasztott, az utolsó évtizedben újból nagy erővel fogott hozzá a magyar honi őskori problémák megoldásához. Azok az ásatások, amelyeket a Nemzeti Múzeum részéről Hillebrand Jenő, illetőleg Tompa. Ferenc vezetett, már is lehetővé tették azt, hogy a magyar őskori régió fiatalabb kokorának és az ezt követő rázkorifnak kultur történelmét tisztábban láthassuk. Tompának a borsodi, bödrögkereszturi és herpályi ásatásaival sikerült megállapítani, hogy a szallagdiszes kerámia egyik csoportja, mint a Középduna vidékének legrégibb neolitikus kultúrája. Magyar országra is eljutott ás főként a Bukkhegyság, valpmint a Felsőtisza régiójában önálló kulturcsopcrtot alkotott, melyet bükki-kultúrának nevezünk. Ez a kultúra ugy techitóban, mint ornamentikában felülmúlja nyugati szomszédait, amelyekkel állandóan öszszekötte^ést tart, sőt azokat.méhány ui kultürelemmel is gazdagítja. A Hegyalja vidékén talált obszidián mellett innen jut el nyugatra a bükki-kulturából kifejlődő uj. edénytipus, a csöveslábu edény, valamint az edényfestás technikája is. Ez a Két utóbbi kulturelem a dunavidéki régibb neolilfdkumban még idáig ismeretlen volt, illetőleg a festett kerámiának sporadikus felbukkanása Csehországban teljesen problematikus volt. Ez a tény néhány kutatót arra ösztönzött, hogy e kultur javakat Blőászlából származtassa. A magyar kutatások eredményei alapián el kell vetnünk az ázsiai kapcsolat eddig sem eléggé indokolt feltevését, minthogy bebizonyult, hogy a festett kerámia a maf

yar neoliilákumban autochton ás azt a nyugati régiókba is a bükkiultura közvetíti. Ebből a kultúrából fejlődik ki egyébkánt a fiatalabb neolitdkumban képviselt tiszai kultúra is, amelynek népe elsősorban földmivel áss el foglalkozott. Ez a kultúra, amelyet idáig lengyel kultúrának neveztek, a Felső-Tisza vidékéről jut el délen egészen Thessáliáig, nyugaton pedig a Szudéták övébe. Magyarországon közvetlen utódja az a rázkori kultúra, amelynek kérdését Hillebrand Jenő bödrögkereszturi ás pusztaistvánházi ásatások tisztázták. Ez ásatások alapján Hillebrand Jenő megállapította, hogy Magyarországon ápugy, mint Spanyolországban hosszabb ideig tartó önálló rézkultura volt, amelyen belül fejlődési fokozatok is kimutathatók s amelynek a végét a magyar föld gazdag rázeszköz leletei jelzik. A nemzeti muzeumot ea eredmények elérésében a miskolci, debreceni, nyíregyházai és kecskeméti muzeumok ••• . . rászletkutatásai hathatósan támogatták. /MTI/