Napi Hírek, 1929. április/1
1929-04-14 [0200]
/ A Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének közgyűlése. V.folytatás/ - Valaki azt mondotta, hogy veszedelemben van a magyar könyv, lehet. Nem tudom, lehet, hogy igaz. Az azonban egészen biztosan igaz, hogy főtényező- ** je volt es ma is főtényezője a magyar ujsagirórend annak, hogy nincs veszedelemben a magyar gondolat, ledig ha a magyar gondolat veszedelemben volna, benitt es kin^t, ez sokkal nagyobb kár és veszedelem volna, mint az, ha veszedelemben van a magyar könyv. A magyar gondolat veszedelmét hárítják el szakadatlanul az ujsagirórend katonái. A magyar gondolat szárnyaiásat biztosítják s mert e gondolat nem az övék.hanem a nemzeté s mert a nemzet gondo- / lata nem kizárólag a nemzet sajátja, hanem az ujságirórendé is, épen ezért látom ujabban mint uj momentumot a szolidaritást a nemzet és az újságíró* rend között. - Amikor a gimnázium első osztályában a latin grammatikát kezünkbe kaptuk, szinte pattogó versbe foglalva találtuk benne a különböző regulákat, Valamint a rendhagyó igéket: piget ,pudet .penitet. Még most is emlékszem ezekre a versekre. Csodálatos, mert ha az ember valamilyen nyelven beszélni tud, a grammatikát el szokta felejteni. En nem felejtettem el a rendhagyó igéket és most, amikor arcképemet látom itt e teremben, e három rendhagyó igenek értelme jut eszembe. - A jelentésük: restellem, szégyenlem magam. De vájjon restellem-e ? Nem restellem. Szégyenlem magam, mert ugy érzem a magam munkájának, különösen az^ujsagirórend nyugdíjegyesülete felé végzett munkámnak szigorú kritikája után, hogy ilyen nagymértékű megtiszteltetés okán szégyelnem kell magam. Nem is fogadom el. Amikor legelőször volt szerencsém e teremben beszelni, e terem levegőiéhez hozzáhasom •'• azt mondottam, hogy megválasztásommal, nevemmel váltót méltóztattak kibocsátani, amelynek forgatásából kell, hogy valamilyen haszna legyen ennek az egyesületnek. Ugy érzem, hogy a váltó forog,de még nem hozott annyi hasznot sem az ujságirórendnek, sem a vergődő magyar társadalomnak, sem a nemzetnek, hogy megérdemelném, hogy ez a harcos rend rólam-valamilyen müvet alkosson s eltegye azt az emlékezetét serkentő kép** tárba. JL UXATCU - De nem restellem magam, mert - és itt már Szent Ignácnak és Szent Mártonnak mondását idézem - "Hon recuso^laborem!".Nem tudok megijedni semmiféle munkától, ^nem félek semmiféle problémától, szívesen elébefekszik mellem minden olyan kérdésnek és feladatnak,amelyről ugy érzőm, ,hogy a nemzet kérdése, munkája és feladata ha azt gondolom^ nogy valameüy kérdés megoldásán valamiképen segíteni tudok. Epén ezért mélységes hálával mondok köszönetet e megtiszteltetésért. Megpróbálom a váltót forgatni, nemcsak az ujságirórendnek e meleg szeretettől körülvett egyesülete, hanem általában szegény vergődő nemzetünk érdekében, együtt önökkel, együtt minden erővel.amely mozog ebben a csonka hazában, együtt minden érzessél,amely lobog e fgldön.agyutt minden akarással,amely akar e földön,^mert .együtt szeretnek erezni, akarni ós lobogni ezekkel a nemzetnek jövő erdekében, - Valamikor királyok voltunk, nemrégen, ezelőtt még tizennégy évvel a nagy véres mérkőzésen és ime Lázárok lettünk a népek lakomáján. Lázárok, akikre letekintenek némi jóakarattal^ talán elvegyitett^gúnnyal, itt-ott talán megvetéssel is. néha - Északon es Délen - talán már^mi fajtánk, lelki és erkölcsi értékeink némi felismerésével és megbecsülésével. Ha Lázárok vagyunk is a népek lakomáján, ha nem is akarjuk elrontani a lakomán feltálalt ételeket, bizonyos, nogy az a sok ér^éa, amely tud lobogni, akarás, amely tud akarni, erő, amely tele van munkával, ki fogja vivni azt, hogy ezen a lakomán helyünk lesz nekünk is,nem mint morzsákat varó Lázároknak, hanem mint királyiknak, mert történelmileg megvívtuk már a csatát ennek a helynek jogosultságáért. /Folytatása következik/ ORS2^cs.r ?/ , LTÁR
