Napi Hírek, 1929. március/1

1929-03-01 [0198]

/L/ § L o n d o n, március 1. /Magyar Távirati Iroda,/ A Times befejezi a nemzeti kisebbségekről szóld tanulmányát és kiemeli annak fontosságát, hogy a védelem hatásossága céljából állandó .kapcsolatot kell létesíteni a kisebbségek és a népszövetség között. Kimutatja, hogy az annak idején Tittoni által kidolgozott kisebbségi eljárási tervezetnek ..eí. volt világos intenciója, Különösen fontos volt a tervezetnek az az intézkedése, amely szerint a kisebbségek vagy nevükben az illető államon kivül lévő személyek petíciókat nyújthatnak be .a népszövetség főtitkárságához. Igen gyakran merültek píel olyan javaslatok is,,hogy a népszövetségi mantátumos bizottság mintájera állandó kisebbségi bizottságot is állítsanak fel a kisebbsági kérdések megvizsgálására. Ez azonban most hajótörést szenvedett Lengyelország és Cseh^ . ellenkezésén, amelyekazon az állásponton voltak, hogy a népszövetség csak akkor léphet fel. ha az ügyet hivatalosan és felelőssége teljes tudatában valamely tanácstag hozza a népszövetség -udomására. Ifrr&S*^ A jelenlegi hármas bizottság tulajdonképen nem is normális bizottság.Megmaradt ugyan minden egyes tanácstagnak az a joga, hogy az ügyet a népszövetség elé viheti, ezt a jogot azonban még sohasem gyakoroltak. Á legnagyobb elégedetlenség kútforrása azonban az eljárás titkossága. 1923-ig a kisebbségi petíciókat a titkárság legalább közölte az összes népszövetségi tagállamokkal az érdekelt kormány meg j egyzése iyel együtt informálás céljs.bol

? 1923. óta azonban az iratokat mar csak a tanácstagoknak küldik meg, tehát i ötvennégy népszövetségi tag közül csak tizennégynek. Tarthatatlan állapot az, amikor a hármasbizottságtól függ, hogy a petíció egyáltalában a tanács elé kerüljön-e vagy sem. Ha a bizottság ugy találja, eygszerüen ad acta teheti az ügyet és'akkor soha többé nem kerül napvilágra. Csakis a tanácstagon, tudnak a petícióról, de még ők. sem tudjak az okokat, amelyek miatt azt nem vettek figyelembe. A benyújtott petíciók és a tényleg tárgyalt esetek közötti számarányt még-:'-., hozzávetőlegesen sem lehet meghatározni. Egyáltalában nem lehet hivatalos felvilágosítást kapni a petíciók száma, tárgya és származási országa tekintetében. A kisebbségeket pedig nem is kérdezik meg, hogy miért nem jutó t panaszuk a tanács elé. Joggal vagy jogtalanul, de az a meggyőződés kezd gyökeret verni, hogy a benyújtott petícióknak csak nagyon iei enték telén hányada jut a tanács elé és ezzel kapcsolatban az a hit keze érvényre jutni, hogy a népszövetség teljesen közömbös a kisebbségi ügyekkel %

szemben és hogy. a kisebbségi panaszokat inkább az illető kormányok szájaize szerint, mint az é"; intett népesség érdekei szempontjából .-. \ :,

v

ax kezelik. Nagyon vészedéi mes lehet a népszövetségre, ha ez a hiedelem mindjobban megerősödjik. Meglehet, hogy a benyújtott panaszok nagytfésze jelentéktelen vagy hogy a titkárság a kulisszák mögc t békésen elintézte azok egy részét - ez mind helyenvaló volna, mert hiszen a népszövetséghez csak a legvégső esetben .kell appellálni - mindazonáltal nagyon meglepő, hogy például a Romániából jövő petíciókról semmit sem leh t hallani, Valószinü, hogy a jugoszláviai albánoK sorsa vizsgálatra szorul és nagyon feltűnő, hogy az egyetlen 1921. évi eset kivételével egyetlenegy ügy sem rcurült fel, amelyet a nemzetközi döntőbíróság elé vihetteK volna'. Epén ezért nem lesz meglepő, ha a legközelebbi népszövetségi ülésen a kisebbségvédelem jelenlegi rendszerének alapos felülvizsgálását fogják java solni. Valószinü, hogy a vizsgálat csak az eljárásra fog szorítkozni és nem tesznek kísérletet a szerződések megbolygatására vagy azok tekintélyének gyengítésére. /Folytatása következik./