Napi Hírek, 1929. március/1
1929-03-06 [0198]
Genf, március 6. /Strsemann részletes jelentés. I.folytatás./' Stresemann dr. kijelentette továbbá, hogy ha összehasonlít ja a gyakorlatot ezekkel az elvi alapokkal, nem tud szabadulni attól az értéstől, hogy az »" elmélet és a gyakorlat nem maradt mindig összhangban egymással. Magukat a kisebbságekét igen nagy mértékben uralja ez az érzés és a^kulturális sorsuk miatt ebből fakadó aggodalom. Természetes, hegy az^ előállott csalódások a Nemzetek Szövetsége berendezkedésének éles bírálatában nyilvánultak meg. Sz a bírálat széleskörű fejtegetésekre vezete,í£«a. Netfz"etek Szövetségének kebelében;azzal a kisérlet tel _sz emben> \hogy a meglévő fogyatékosságokon segitsenek, nézete sze rint ,Cl azönte"n /elvi fejtegetéseket szegeztek szembe, amelyek.£ nyilvánosság előtt ugy hatottak, mintha eltértek volna a kisebbségi védelem alapjaitól. Stresemann ezzel kapcsolatban emlékeztetett az 1920, évi tanácsi előadó nyilatkozataira, valamint a tanácsban ehez csatlakozó vitára és ezeket mondotta: A nyilatkozatban és a vitában a kisebbségvédelmi rendelkezések céljára és módjára vonatkozó elvi nyilatkozatok vannak, a Nemzetek Szövetsége garanciáinak céljáról, amelyek azonban nem értelmezhetők ugy, mintha e rendelkezéseknél bizonyos átmeneti rendszeriből volna szó, amelynek vég 1 arra kell vezetnie, hogy a kisebbségeknek, mint olyanoknak el kell tünniök, vagyis fel kell szi'vódniok az állam lakosságának töhbségébe. Ha azokat a nyilatkoza tokatx valamilyen asszimilációs elmelet értelmében kell felfogni, amire a későbbi tanácsüléseken tett néhány nyilatkozat mutatni látszik, ugy a magam részéről ennek a leghatározottabban ellene kell mondanom. Az ilyen elmélet ellentétben áll az uj kisebbségi védelem mindkét indokolásával. Ezzel egy. másik elvi jelentőségű^pont áll összefüggésben. A fennálló eljárás lényegében a népszövetséghez beérkezett peticiók elintézésére szorifcozik. Nincs semmiféle berendezkedés vagy eljárási mód arra, hogy a népszövetségre egészen általános formában átruházott garanciát a petíciók területén kivül is realizálni lehessen. Az általam emiitett 1920. évi elvi tanácskozásokban azonban kifejezésre jut, hogy a Nemzetek Szövetségének kötelessége meggyőződést szerezni a kisebbségvédelmi rendelkezések tartós végrehajtásáról .Mindenesetre szükségesnek latom tisztázni, hogyan szerezhet a Nemzetek Szövetsége folytatólagosan tudomást a kisebbségek helyzetéről. Az a feladat, amelyet a kisebbségi rendelkezésekkel kötelezett államokra ruháztak, nem lehetetlen feladat és nem olyan ? amely méltatlan volna szuverén államhoz. Vitán kivül áll, hogy a^kisebbséghez való tartozandóság és az ebből eredő különleges állás-nem áll ellentétben az általános állampolgári kötelességek teljesítésével. Ebből egyúttal kitűnik az is, hogy valamely országnak egy más országban lévő kisebbség iránt való érdeklődése, amely a Nemzetek Szövetsége garanciájára való hivatkozásban nyilvánul meg, nem tekinthető egy idegen állam belső ügyeibe való megengedhetetlen politikai beavatkozásnak. Teljesen elhibázott dolog arról beszélni, hogy a kisebbségek kulturális jogai és kulturális szabadságai mellett való sikraszállás emeltyűkar arra, nogy államokat szét akarjanak robbantani. /Folytatása köv./
