Napi Hírek, 1929. február/1
1929-02-07 [0196]
/L/ § L o R d o n, február 7. /Magyar Távirati Iroda./ A Times hosszabb levelet közöl Sir fiuOLougby Dickinsonnak, az angol népszövetségi unió egyik legismertebb vezérének tollából, aki arra a kilátásra való tekintettel, ha Stresemann a népszövetság előt legközelebb fel fogja vetni a kisebbsági védelem kérdését, a#fcg,reményének ad kifejezést, hogy a népszövetség nem fog a feladat teljesítése elől kitérni, hanem ellenkezőleg meg fogja vizsgálni, hogy tulajdonkénen Márt nem teljesi-. tette mindeddig a kisebbségi szerződésekben lefektetett- kötelezettségeit. Ezek a szerződések az'európai orszgágok közötti viszonyt lettek volna hivatva javítani, de'a gyakorlatban teljesen ellenkező eredményhez vezettek, úgyhogy az érdekeit kormányok között feszültség, az illető országok közvéleményében pedig keserűség támadt, ami fenyegeti az általa- • nos békét. Mindez nem történt volna meg, ha a népszövetség teljesítette volna a békeszerződésekben rárótt kötelezettségeket. Clemeneeau 1919. június 24-én J Paderewskihez intézett levelében a legsürgősebben szükségesnek jelézte } hogy a nemzeti kisebbsége^/, teljes és a lehető legszilárdabb biztosítékot nyújta n é k / sanak és miután ennek ellenőrzését nem akarták bizonyos hatalmakra bizni, neht«yazt idegen ügyekbe való beavatkozásra és politikai célokra használják ki, ennélfogva a népszövetségre ruházták ezt az ellenőrzést. Ezzel biztosítani akarták a faji és vallási kisebbségeknek az illető országodban nyelvük, vallásuk ás nevelési rendsze< rük akadálytalan élvezését, nemzeti kultúrájuk és nemzeti sajátosságuk fentartását. Ha a népszövetség tudatára ébredt volna e felelősségének és ha a kisebbségek érdekében még idejében közbelépett volna, ezzel egyrészt megakadályozhatta volna azt a kisebbségekkel való igazságtalan és ostoba bánásmódot, amely olyan sok bajt okozott.A tanács azonban inkább várt amig .egyes egyének vagy csopor ok eléggé felbátorodtak vagy elkeseredtek és a népszövetség elé panasszal lépíe* !: saját kormányuk ellen. Némelyik panaszt meghallgatták, de a legtöbbet még csakjriem is vették tudomásul. Mindenesetre, ami a husz-harmincmillió főnyr kisebbségeket illeti, a népszövetség sohasem vizsgálta, hogy tényleg élvezik-e a nekik biztosított jogokat. Ennek folytán a kisebbségek lemondottak arról a reményről, hogy a népszövetség utján szerezzenek orvoslást és határontuli fajrokonaik felé fordultak. Ezért látjuk, hogy Románia vagy Csehszlovákia magvarul beszélő alattvalóinak panaszait Magyarország képviselői adják ele-'vagy a lengyelországi németek panaszait Németország képviselői. a kisebbségi kérdés súlyosai.' fenyegeti "Eur3pa"bekéjet. Mindenki" betkét akar, mégis az ujabb háború cisráit vetik el.
